Normális esetben most arról kellene beszámolnunk, miként zajlott a hétvégi Jókai teljesítménytúra, hányan vettek részt, ki volt a legfiatalabb és legkorosabb résztvevő, hány tányér gulyás fogyott el, kik lettek az ultramaraton győztesei, milyen programokkal kedveskedtünk a kis túrázóknak és melyik túraváltozat bizonyult a legnépszerűbbnek. Korona úr viszont fölényesen megnyerte a csatát és lehetetlenné tette, hogy május 16-án megtapasztaljuk azt a felejthetetlen közösségi élményt, amire már egy éve türelmetlenül várunk.
Az áprilisi szünet után májusban újult erővel ismét jelentkezett a Mesél az EKE a Kolozsvári Rádióban. Habár az elmúlt két hónapban a szükségállapot felülírta terveinket, és sorra kellett lemondanunk eseményeinket, mi mégsem ültünk tétlenül, hanem megpróbáltunk előnyt kovácsolni a kialakult helyzetből.
Mára egy izgalmas matematikai feladvánnyal készültünk számotokra. Ha már lábizmaitoknak nem tudjuk biztosítani az edzést, legalább agytekervényeiteket dolgoztassuk meg.
Világjárvány, kijárási tilalom, mit lehet ilyenkor tenni? Hát sok mindent… Például azt, amire sohasem volt elég időnk eddig. Vagy képzeletben végigjárni a tervezett és a járvány miatt elmaradt kirándulás útvonalát. Most ezt tettem én is. Április végére terveztem egy kirándulást a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsákhoz, amit aztán még az áprilisi program megjelenése előtt egy nappal a járványra való tekintettel töröltettem, ezért alig tudott róla néhány személy.
Türelmetlenül vártuk a tavaszt, az első virágokat, a napsütést, kék eget. Már február végén hóvirágokat fotóztunk a Dumbrava-gerincen és a Hója-erdőben, terveztük a tavaszi túrákat. Akkor még elképzelni sem tudtuk, hogy ezen a tavaszon elmaradnak a kirándulások, bezáródunk lakásunk falai közé. A koronavírus miatti elszigeteltség drámaian megváltoztatta életünket. Ablakból nézzük a pattanó rügyeket, zöldellő bokrokat, virágos fákat. Csak a legszükségesebb sietős vásárlásokért hagyjuk el otthonunkat.
