Az alábbi írásban az idén júniusban elhunyt Bagaméri Béla meséli el, hogyan fedezte fel a Szelek-barlangját. Bagaméri Bélában a régi EKE értékrenddé kristályosodott erdélyi turista szellemiségének egyik követőjét és jelentős továbbítóját is tisztelhetjük. Rotaridesz István, az EKE (ENKE) egykori főtitkárának „tanítványa” később szorosan együttműködött Xántus Jánossal és Balogh Ernővel.
Több száz vár, várkastély és templomvár, erődtemplom létezik Erdélyben. Ezek nagyrésze csodálatos környezetben lévő, alig ismert rom, csekély vármaradvány – sokat ezek közül csak a régészek ismernek. Az idő vasfoga kegyetlenül pusztítja őket, köveik egy részét elhordták, történetük mind jobban az idők homályába vész. Egy ilyen romos, régi várat kerestünk fel május 18-án, a Váralmás melletti Almási-várat, vagy ahogy még nevezik, Dezső-várat.
Kulcsosház megvásárlását fontolgatja az EKE-tagok egy csoportja a természetjáró turizmusban viszonylag ismeretlen Csucsán, ahova májusban kétszer is kirándultak: a sétálós-sütögetős majális után az EKE-napját is itt ünnepelték.
Vannak kirándulóhelyek, melyeket többször is bejártunk, mégis mindig visszahúz a szívünk. Ilyen hely a Berettyó forrása. Tavaszi túráink között többször is szerepelt, minden alkalommal újból és újból megcsodáljuk.
Ha Kolozsvár környékén egy magasabb helyre felmegyünk, rögtön szembetűnik Szászfenes déli határában az erdőborította kétpúpú hegy, de jól látható a Kolozsvár–Nagyvárad országútról is. Magasabbik csúcsán (547 m) a Leányvár. A legenda szerint tündérek építették. Királyi vár volt, majd az erdélyi római katolikus püspök birtokába került. Az erdős csúcson álló ellipszis alakú várrom méretét 60x35 méter átmérők határozzák meg. A megmaradt kőfal romjai 6 méter szélesek, 6,75 méter magasak.
A február az utolsó téli hónap, mégis az elmúlt években sokszor még március közepéig is eltartott a havas, zord idő. Addig is kirándulunk, a napok és a túrák rövidebbek, az utak csúszósak, az idő hűvös, ködös, nedves – 10-15 km-es túra ilyenkor szép teljesítmény.
Eljött a 2013-as év és a január. Napsütéssel búcsúzott tőlünk az óév, december végére több kirándulást is meghirdettünk, és szép számban voltak résztvevők: szombaton, 29-én az Őzek-völgyében és a Bácsi-torokban, vasárnap, 30-án a Sárosbükk – Majláth-kút – Cérna-forrás útvonalon. A Bivalyoson tiszta, napos időben szép a kilátás nyugat felé a Gyalui-hegyekre, keleten a Radnai-havasok hóborította bércei is láthatók voltak. Ritka alkalom, mert a sokszor párás, ködös levegő, vagy a felhős égbolt miatt nem mindig részesülünk ilyen szép látványban.
Ezeken a hagyományos kirándulásokon szép számmal szoktak részt venni az EKE-tagok. Az időjárás szeszélyei nem jelentettek akadályt ebben a téli hónapban sem. Volt, mikor eső esett, hó hullott, köd borult a tájra, de szép napsütéses időt is kifogtunk az elmúlt években. Ezekre a kirándulásokra eljöttek a kisebb, rövidebb sétákat kedvelő tagok, de a hosszú, nehéz túrákra vállalkozók sem maradtak el.
Hányatott történelmünk során kétségtelenül sor kerülhetett bizonyos kincsek elrejtésére, mely időnként lázba hozta a kolozsváriak kincskereső kedvét. Évszázadokon át kutatták a szászfenesi Leányvár alagsorát, vagy Gyöngyös Gyerőffy kincsét a Sátorhegyen. Az EKE nagyjai közül többek közt dr. Tavaszy Sándor vagy dr. Xántus János is foglalkozott a témával.
A kissebesi vízesésekhez tett kirándulás a 2008-as EKE Vándortábor egyik kedvence volt. Azóta nem jártunk arra. Négy év után, két hete keltünk útra, ám csalódnunk kellett: úti célunkat szétdúlták, csak reménykedhetünk, hogy a helyszínen zajló munkálatok után valaki a természet helyreállítására is odafigyel majd.
