A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa, de talán a legszebb ősszel, mielőtt a levelek lehullnak, és csodálatos színekkel csalogatják a turistákat. Ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük.
Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi szeptember elejétől a Bocskai (Avram Iancu) téren: a görögkeleti székesegyház mögötti parkosított északi részen másodszor virágzik a vadgesztenye. Fehér meg piros virágok a lekopasztott ágakon, frissen zöldülő levelek a szomszéd ágak száradásfélben levői mellett. Nem rendkívüli, de nem is mindennapi esemény. Általában ősz elejei lehűlések után produkál másodvirágzást a természet, az öregek ilyenkor azt mondják, hosszú ősz lesz.
Szeptember 7-én, hajnali 3 órakor az ébresztőóra csengése ugrasztott ki meleg ágyamból. Kábultan, dideregve kezdtem öltözködni, közben még egyszer ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e a hátizsákba, majd a Tordai úti találkozó helyre indultam. 4 órakor már robogtunk is a Fogarasi-havasok felé.
A kolozsvári EKE-sek az év minden szakaszában járják a természetet. Az igazi magashegyi túrákra mégis a nyári hónapokban kerül sor, mikor hosszabbak a nappalok és az idő se olyan zord. Júniusban nyílik a Kárpátok talán legszebb, leglátványosabb virága, az erdélyi havasszépe, a rododendron. A tavalyi sikeres Nagy-Pietrosz rododendron-túra után szintén a Radnai-havasokba indultunk, ezúttal a második legmagasabb csúcsát tűzve ki célul, a 2279 m magas Ünőkőt.
A kanyargós, csendesen folydogáló Kis-Szamos része városunknak, életünknek, sétálunk partján, nézzük az úszkáló vadrucákat, sirályokat, hallgatjuk csobogását, ivóvizünk is a Szamos vize. Mekkora utat lesz meg, milyen akadályokon küzdi át magát, amíg ideér hozzánk, arra nem is gondolunk.
Mély sziklaszakadékban, égbenyúló sziklafalak közt bővizű vízesés zúdul alá a mélybe a Dregán-völgy keleti oldalában, a Bocsásza sziklacsúcsa alatt. A sziklás részeken talán vipera is előfordulhat. A táj rendkívül vad, hatalmas kődarabok, kidőlt fenyők, sűrű növényzet, a lezúduló víz robaja teszi félelmetessé a Bihar-hegység egyik legpompásabb látnivalóját. A népi hagyomány Ördögmalomnak nevezi ezt a vízesést. Régebben a Biharfüreden üdülők kedvenc kirándulóhelye volt, utakkal, padokkal ellátva. Ezeknek ma már a nyomait sem találjuk.
Május 3-án, a már tradícióvá vált május első szombatján 17. alkalommal szervezte meg a kolozsvári EKE a Jókai Mór teljesítménytúrát. A Magyar Unitárius Egyház Püspöki Hivatala támogatásának köszönhetően az egész útvonalon felújítottuk a turistajelzéseket. A Kolozsvári Megyei Tanács és a Kolozsvári Helyi Tanács és Polgármesteri Hivatal támogatásával pedig sikerült megszervezni a résztvevők szállítását, kinyomtatni a túrafüzeteket, jelvényeket, megoldani a túrázók ellátását.
A Meszes-hegység, az Erdélyi-szigethegység északkeleti elágazása, határt alkot az Erdélyi medence és a szilágysági dombvidék között. Délen a Sebes-Körös völgye választja el a Vlegyásza- (Vigyázó-) hegységtől, nyugaton a Plopis-hágó a Réz-hegységtől, magassága átlag 700 m. Többnyire sűrű tölgy- és bükkerdők borítják, de itt-ott megtalálható a fenyő is. Az erdők talaján sok gombafaj található. Állatvilágához tartozik az őz, róka, nyúl, a nyest, madárvilága is gazdag, a vörös kánya, ölyv, sas, vadgerle, erdei szalonka és a bíbic is fellelhető.
