Csodás idő, jó társaság, meglepetések, fáramászás, szalonnasütés, körjátékok és nagyon jó hangulat jellemezte november 16-án az EKE Kolozsvár–1891 első babatúráját, melynek úti célja Kolozsvár környékének legmagasabb pontja, a 833 m magas Árpád-csúcs volt. Az 50 résztvevő (22 gyerek – többnyire óvodások, 27 felnőtt, 1 kutya) szép, napsütéses napon közelítette meg a kék kereszt jelzésen az úti célt.
A kolozsvári EKE egyre több, fiataloknak szánt túrát szervez. Ezeken a túrákon, a kilométerekben és szintkülönbségben mért teljesítményen kívül, hangsúlyt fektetünk a természeti ritkaságokra, kalandra, látványosságra.
Csodás idő, jó társaság, meglepetések, fára mászás, szalonnasütés, körjátékok és nagyon jó hangulat jellemezte november 16-án az EKE-Kolozsvár 1891 első babatúráját, melynek úti célja Kolozsvár környékének legmagasabb pontja, a 833 m magas Árpád-csúcs volt.
Igaz nem sok jelentkező volt, de elegen ahhoz, hogy nagyszerű szakmai hangulat alakuljon ki. Az érkezési nap későbe nyúló estéjén diavetítés keltette jó hangulatban ismerhettük meg egymás felvételeit, amelyeket aztán barátilag lehetett bírálni, az egyéni érveléseket tanulságosan megbeszélni.
…írja riportregénye címében Móricz Zsigmond. „Van ebben a címben valami rendkívüli, egy olyan gondolat, ami már-már a néző és látó ember életszemléletét is tükrözi. Mert ő, Móricz Zsigmond gyaloglásai közben látta és ismerte meg az országot.” Ezért választották a szabolcsi természetbarátok Móricz Zsigmond mondatát emléktúrájuk mottójául, ezért választottuk mi is szerdai kirándulásaink címéül. Mert gyaloglás közben tárul elénk a táj szépsége, ami mindig ugyanaz, mégis más. Más az esőáztatta erdő és más a napsütötte rét, de mindig szép, még szerdán is.
Október 6-án húszan indultunk a Feischmith János és Székely Öcsi szervezte autós kirándulásra, az Aranyosfői (Szkerisórai) jegesbarlanghoz. Útirányunk Torda, onnan az Aranyos völgye.
Az időjárás-előrejelzés hosszas böngészése után, szeptember 5-én végre elindultunk idei Retyezát-túránkra Nagy Lajossal. Ez volt a harmadik alkalom, hogy együtt próbáljuk felfedezni a Retyezát szépségeit.
Pár napja tele van a sajtó a Bagaméri Béla bácsi emlékére múlt hétvégén szervezett In Memoriam túrával: a barlangászat nagy öregje, a mi kicsi Béla bácsink megpihent a csend világában. Mindenki másképp gyászol. Mi, a barlangászok, eltávozott társainktól a magunk módján veszünk búcsút. Mindenkinek elvisszük a lángját utoljára a barlangba, az In Memoriam falhoz. Tesszük ezt tíz éve, ezért a hagyománnyá vált Juli-Buli néha, így az idén is, In Memoriam túrává alakul.
Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén a kolozsvári EKE hagyományos rendezvénye a Magyar Szolidaritás tüzének meggyújtása. Hagyományos, mert már tizenegyedszer gyújtottuk meg. Először 2003-ban, az 1933-as gödöllői cserkésztalálkozó hetvenedik évfordulóján. Akkor egy rövid felhívást közölt a Szabadság, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kezdeményezését, hogy a világ minden táján, ahol magyarok élnek, gyújtsák meg a Magyar Szolidaritás tüzét. Mi akkor hallgattunk a hívó szóra, meggyújtottuk a tüzet.
Meghaladta az 1300-at az Erdélyi Kárpát-Egyesület idei vándortábora részvevőinek száma, de a Csíki-havasokat, az Ezeréves határ környékét és a közvetlen tájat megismerő és ismertető kirándulásokon összesen 3426-an vettek részt. A legidősebb táborozó 86 éves volt, a legifjabb 2013-ban született. Jövőre az EKE vándortáborát a Kolozs megyei Kövenden szervezi a tordai osztály.
