Túrák és rendezvények

Normális esetben most arról kellene beszámolnunk, miként zajlott a hétvégi Jókai teljesítménytúra, hányan vettek részt, ki volt a legfiatalabb és legkorosabb résztvevő, hány tányér gulyás fogyott el, kik lettek az ultramaraton győztesei, milyen programokkal kedveskedtünk a kis túrázóknak és melyik túraváltozat bizonyult a legnépszerűbbnek. Korona úr viszont fölényesen megnyerte a csatát és lehetetlenné tette, hogy május 16-án megtapasztaljuk azt a felejthetetlen közösségi élményt, amire már egy éve türelmetlenül várunk.

Világjárvány, kijárási tilalom, mit lehet ilyenkor tenni? Hát sok mindent… Például azt, amire sohasem volt elég időnk eddig. Vagy képzeletben végigjárni a tervezett és a járvány miatt elmaradt kirándulás útvonalát. Most ezt tettem én is. Április végére terveztem egy kirándulást a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsákhoz, amit aztán még az áprilisi program megjelenése előtt egy nappal a járványra való tekintettel töröltettem, ezért alig tudott róla néhány személy.

Február az év legrövidebb hónapja, csak 28 napos, négyévenként pedig 29 napos. De arra, hogy létezett február 30-a is, bizonyára kevesen gondolnak. Pedig háromszor fordult elő a történelem folyamán a február 30-a. Iulius Caesar idején a hónapok felváltva 31 és 30 naposak voltak, kivéve az év utolsó hónapját, amely abban az időben a február volt (illetve Februarius, ahogy nevezték), amelynek 29 nap maradt. Minden negyedik évben azonban kapott egy szökőnapot és így akkor az a nap február 30-a volt.

Egyik téli kirándulásunkon a fehér táj látványa beindította a fantáziánkat, gyermekkorunk fehér, havas teleiről, szánkózásról nosztalgiáztunk, valaki meg éppen a csengettyűs lovasszánozást emlegette, aminek az lett a következménye, hogy eldöntöttük: lovasszánozni megyünk. Január végére terveztük kirándulásunkat a Székelyföldre, pontosabban Parajdra, mert ott és akkor a legvalószínűbb, hogy van hozzá elég hó is. Az enyhe tél miatt így is izgultunk eleget, de végül sikerült!

December elején az idő téliesre fordult. A hónap első szombatján, hetedikén már hidegebb, zordabb időben túráztunk a Majláth-kúthoz. Éjszaka havazott, még reggel is szállingózott a hó. Rendre érkeztünk a román opera melletti megállóba, kicsit megfázva, szokatlan volt a reggeli –6°C a hosszú és meleg ősz után.

November az utolsó őszi hónap, rövidek a nappalok, hamar sötétedik. Nem hasonlít a káprázatos színekben tündöklő októberhez, elmosódnak a színek, a barna dominál. A fák lehullatják lombjukat, csak a fenyők örökzöld tűlevelei őrzik meg sötétzöld színüket. Az erdei ösvényeken az elszáradt levelek zörögnek a lépteink alatt. Az eget sokszor szürke felhők borítják, a nap sem süt már olyan fényesen, tompábbak a színek, gyakran borítja köd a tájat.

Harmincadik alkalommal szervezte meg az Érmindszenti Zarándoklatot a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület nagy költőnk, Ady Endre születésnapjához legközelebb eső szombaton. Mivel az ünnepség 10 órakor kezdődött, nehéz lett volna odaérni, ha aznap reggel indulunk. Ezért hát három naposra terveztük szatmári utunkat, november 22-24. között. Látnivaló akad bőven, hiszen ez a vidék Erdélynek irodalmi emlékhelyekben leggazdagabb területe.