Október 13-án a kolozsvári ekések csapata részt vett Kós Károly mellszobrának (Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása) felavatásán Sztánán. Több mint 30-an indultunk, nagy részük Feischmidt Jánossal a reggeli vonattal érkezett az eseményre, mások kiskocsikkal. Az alig 120 lakosú, eldugott kis falucskában szervezett ünnepségen mintegy hatszázan vettek részt. Az ekések mindig szeretettel ápolták Kós Károly emlékét, és példaképnek tekintették.
…írja riportregénye címében Móricz Zsigmond. „Van ebben a címben valami rendkívüli, egy olyan gondolat, ami már-már a néző és látó ember életszemléletét is tükrözi. Mert ő, Móricz Zsigmond gyaloglásai közben látta és ismerte meg az országot.” Ezért választották a szabolcsi természetbarátok Móricz Zsigmond mondatát emléktúrájuk mottójául, ezért választottuk mi is szerdai kirándulásaink címéül. Mert gyaloglás közben tárul elénk a táj szépsége, ami mindig ugyanaz, mégis más. Más az esőáztatta erdő és más a napsütötte rét, de mindig szép, még szerdán is.
Október 6-án húszan indultunk a Feischmith János és Székely Öcsi szervezte autós kirándulásra, az Aranyosfői (Szkerisórai) jegesbarlanghoz. Útirányunk Torda, onnan az Aranyos völgye.
Az időjárás-előrejelzés hosszas böngészése után, szeptember 5-én végre elindultunk idei Retyezát-túránkra Nagy Lajossal. Ez volt a harmadik alkalom, hogy együtt próbáljuk felfedezni a Retyezát szépségeit.
Pár napja tele van a sajtó a Bagaméri Béla bácsi emlékére múlt hétvégén szervezett In Memoriam túrával: a barlangászat nagy öregje, a mi kicsi Béla bácsink megpihent a csend világában. Mindenki másképp gyászol. Mi, a barlangászok, eltávozott társainktól a magunk módján veszünk búcsút. Mindenkinek elvisszük a lángját utoljára a barlangba, az In Memoriam falhoz. Tesszük ezt tíz éve, ezért a hagyománnyá vált Juli-Buli néha, így az idén is, In Memoriam túrává alakul.
Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén a kolozsvári EKE hagyományos rendezvénye a Magyar Szolidaritás tüzének meggyújtása. Hagyományos, mert már tizenegyedszer gyújtottuk meg. Először 2003-ban, az 1933-as gödöllői cserkésztalálkozó hetvenedik évfordulóján. Akkor egy rövid felhívást közölt a Szabadság, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kezdeményezését, hogy a világ minden táján, ahol magyarok élnek, gyújtsák meg a Magyar Szolidaritás tüzét. Mi akkor hallgattunk a hívó szóra, meggyújtottuk a tüzet.
Meghaladta az 1300-at az Erdélyi Kárpát-Egyesület idei vándortábora részvevőinek száma, de a Csíki-havasokat, az Ezeréves határ környékét és a közvetlen tájat megismerő és ismertető kirándulásokon összesen 3426-an vettek részt. A legidősebb táborozó 86 éves volt, a legifjabb 2013-ban született. Jövőre az EKE vándortáborát a Kolozs megyei Kövenden szervezi a tordai osztály.
Az alábbi írásban az idén júniusban elhunyt Bagaméri Béla meséli el, hogyan fedezte fel a Szelek-barlangját. Bagaméri Bélában a régi EKE értékrenddé kristályosodott erdélyi turista szellemiségének egyik követőjét és jelentős továbbítóját is tisztelhetjük. Rotaridesz István, az EKE (ENKE) egykori főtitkárának „tanítványa” később szorosan együttműködött Xántus Jánossal és Balogh Ernővel.
Több száz vár, várkastély és templomvár, erődtemplom létezik Erdélyben. Ezek nagyrésze csodálatos környezetben lévő, alig ismert rom, csekély vármaradvány – sokat ezek közül csak a régészek ismernek. Az idő vasfoga kegyetlenül pusztítja őket, köveik egy részét elhordták, történetük mind jobban az idők homályába vész. Egy ilyen romos, régi várat kerestünk fel május 18-án, a Váralmás melletti Almási-várat, vagy ahogy még nevezik, Dezső-várat.
Kulcsosház megvásárlását fontolgatja az EKE-tagok egy csoportja a természetjáró turizmusban viszonylag ismeretlen Csucsán, ahova májusban kétszer is kirándultak: a sétálós-sütögetős majális után az EKE-napját is itt ünnepelték.
CÍMLAP