…írja riportregénye címében Móricz Zsigmond. „Van ebben a címben valami rendkívüli, egy olyan gondolat, ami már-már a néző és látó ember életszemléletét is tükrözi. Mert ő, Móricz Zsigmond gyaloglásai közben látta és ismerte meg az országot.” Ezért választották a szabolcsi természetbarátok Móricz Zsigmond mondatát emléktúrájuk mottójául, ezért választottuk mi is szerdai kirándulásaink címéül. Mert gyaloglás közben tárul elénk a táj szépsége, ami mindig ugyanaz, mégis más. Más az esőáztatta erdő és más a napsütötte rét, de mindig szép, még szerdán is. Ez a mi kis csapatunk napja, több mint öt esztendeje. Az évnek egy szerdája sem múlik el Gyalogolni jó túra nélkül. Ha esik, ha fagy, ha tűz a nap és nagy a meleg, mi megyünk.
Létszámunkat azért nagyjából az időjárás határozza meg. Ha már induláskor zuhog az eső, akkor is vagyunk vagy tízen. Elszántan dacolva az idővel, kiegyezve a csúszkálással és sárdagasztással, cipőmosással; lemondva a gyógynövényszedésről, vigasztalólag a gombavacsorára gondolva. Szép időben harmincan is összegyűlünk. Így volt a múlt szerdán is. A Cérnaforráshoz mentünk (8 km oda-vissza). Ha nyár nincs, indián nyár mindig lehet. Ilyen volt ez a nap is. Kellemesen sütött a nap, lágyan simogatott a szellő. Észre sem vesszük a sunyin emelkedő utat, máris a forrás feletti tisztáson vagyunk, magunk mögött hagyva az ördögfákat, rajtuk a kiszáradt, vagy alig élő facsonkokkal, melyeken fantasztikus dudorok, púpok meg odúk vannak. Az erdei út mentén domború tetejű, faragott határkövek állnak KMU felirattal, az egykori kolozsmonostori uradalom kőbe vésett jelei.
A tisztáson asztalok, padok. Itt megpihenünk. Megbeszélünk dolgokat, viccelődünk, eszünk, iszunk (mértékkel), nótázunk. Legutóbb egy szép szavalatot hallgattunk meg, művészi előadásban.
Szép idő volt, de pityergő esőben is érdemes elindulni, mert ha kiderül az égbolt, otthon csak mérgelődsz. Igazából rossz idő nincs is, csak rosszul öltözött turista. Ha kedved és időd van, szerdánként várlak tíz óra után öt percig a monostori végállomáson. Gyalogolj velünk, örök ifikkel!
Székely Lavotta
