Pár napja tele van a sajtó a Bagaméri Béla bácsi emlékére múlt hétvégén szervezett In Memoriam túrával: a barlangászat nagy öregje, a mi kicsi Béla bácsink megpihent a csend világában. Mindenki másképp gyászol. Mi, a barlangászok, eltávozott társainktól a magunk módján veszünk búcsút. Mindenkinek elvisszük a lángját utoljára a barlangba, az In Memoriam falhoz. Tesszük ezt tíz éve, ezért a hagyománnyá vált Juli-Buli néha, így az idén is, In Memoriam túrává alakul.
Rég nem csak a kegyeletről van itt szó, vagy a szokásról, hagyományról. Egy nagy család gyűl össze ilyenkor évről évre, mert mindenkinek kell egy hely, ahol otthon van, visszavárják, elfogadják olyannak, amilyen. 80-tól egyévesig minden generáció itt van, a nagymamák együtt barlangásznak unokáikkal, gyermekeikkel és fogadott gyermekeikkel, és együtt énekelnek a tábortűz mellett. Ők, a nagy öregek, mesélnek, mi pedig hallgatjuk a legendákat eredeti forrásból most, amíg itt vannak közöttünk. Köszönöm nekik, hogy vannak, büszke vagyok, hogy ismerhetem őket és örökre hálás Bagaméri Béla bácsinak ezért a nagy családért. Hisz minden a Szelek felfedezésével kezdődött. Természetesen az útnak itt is kell véget érnie, a Szelekben.
Méltó befejezésként pedig álljon itt egy rövid részlet Béla bácsi utolsó leveléből. Mikor tavaly, a 90. szülinapján felolvastam, nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó levele.
„Kedves Barlangász barátaim!
Betegségemre való tekintettel a legnagyobb sajnálatomra, nem tudok részt venni a mostani találkozón… Akinek van lehetősége, a nevemben köszönje meg Magyarország elnökének a figyelmességét és megtiszteltetését, amiben engem részesített, a Magyar érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetésével, adományozásával. Ez nem az én egyedüli érdemem, hanem mindazoké, akik velem részt vettek az erdélyi karsztjelenségek feltárásánál... Az életutam vége felé járok, de mondhatom, hogy életem legszebb és legboldogabb napjait ott éltem meg a természet ölén, csodálva mindazt, amit Isten alkotott.
Mindenkori szeretettel ölel benneteket Béla Bácsi”
Álmod legyen szép a csend világában… Te már része vagy az örökkévalóságnak.
Kocsis Görög Juli
