Szokatlan márciusi túra az Őzek völgyébe

Kolozsvár egyik geológiai érdekességét alkotják a Feleki-hegy déli oldalában megfigyelhető homokkőgömbök. Az óriási kugligolyókhoz hasonló képződményekkel – a „feleki gömbökkel”, ahogyan dr. Koch Antal geológus professzor nevezte őket – Györgyfalvától Szelicséig mindenütt találkozhatunk. A homokkőgömbök a hajdani tengerfenék homokjából jöttek létre, a homokszemek lerakódtak és oldott mészkő által cementálódtak egy központi mag köré, öklömnyi nagyságútól több mázsányi súlyú gömböket alkotva. A legszebb gömbköveket az Őzek völgyében láthattuk, ezért vált ez a csendes, világtól elzárt völgy a kolozsvári természetjárók egyik kedvenc kirándulóhelyévé.
E különleges völgyhöz a Feleki-tetőről, a csillagvizsgáló mellett elhaladó útról juthatunk a völgy felső részébe, vagy Erdőfelekről az országút tordai lejtőjén jobbra kanyarodva a völgy alsó részéhez. A völgy bejáratánál az országútról jól látható tábla: Valea Căprioarelor. A völgynek ez a része mind jobban beépül. Kolozsvár környékének térképe szerint az Őzek völgye a Medve-árok folytatásaként a Malom-patak felső harmadát képezi.
A különleges kövekről a kutatók csak a 19. század második felében tettek először említést, bár a vidék lakói már jóval régebben tudtak létezésükről. Nagy regényírónk, Jókai Mór is megcsodálta őket, Erdélyi képek című beszámolójában így írt róluk: „Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kőgombócok, minek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.”
Március 14-én tucatnyian az Őzek völgyébe kirándultunk, a túrát Szőcs János vezette. Az idő tavaszias, enyhe, kicsit felhős, ködös volt. A 40-es autóbusz Bükki telepi végállomásánál, a Sunny Hill hotel mellett szoktunk leszállni. Már készülődtünk a leszálláshoz, mikor a buszunk elszáguldott a hotel előtt, Szelicse felé folytatva útját. Első meglepetésünkben szóhoz sem jutottunk, de végül megkérdeztük, hogy mégis merre tart és hol fog minket letenni. Kiderült, a sofőrnek fogalma sem volt, hol a megálló, nem szokott járni ezen a vonalon. Udvariasan felajánlotta, hogy visszavisz, ám mi inkább ott helyben leszálltunk, hisz úgyis gyalogtúrára indultunk, nem számít az a kis távolság. A Bükki telep nyugati szélén voltunk, ott, ahol az aszfaltos út eléri az erdőt. Túravezetőnk, eltérve az eredeti tervtől, más útvonalat javasolt az Őzek völgyéig: körtúrát csinálunk, kicsit hosszabb, de látványosabb lesz. Elindultunk a szelicsei úton, majd a Făget táblánál letértünk egy erdei útra. Az ösvénynek jelzése is volt, bár kicsit szokatlan, a fákra festett fehér béka kalauzolt az erdőben. A különös jelzésre hamarosan érkezett a magyarázat: tanösvényen jártunk, amely itt indul és valahol a Feleki-gerincen, a csillagvizsgáló közelében ér véget, hat ismeretterjesztő táblán mutatja be a Bükk-erdő állat- és növényvilágát, valamint a hely egyik különlegességét, a homokkőgömböket.
Az erdei út felfelé vezet, a Majláth-kút közelében elértük a kék sáv jelzést, balra tértünk, majd a piros sávon a Mikesi házakhoz értünk ki. Itt az Erdőfelekről jövő csürülyei úton mentünk tovább az elágazásig. Jobbra az Árpád-csúcsra lehet jutni, balra a piros sáv a gerincen a Tordai-hasadék felé vezet. A nemrég nyílt kalandparkot elhagyva tovább haladtunk a gerincúton, majd balra tértünk egy ösvényen. Az erdőben a farkasboroszlán kellemes illata fogadott. Jellegzetes tavaszi cserjénk apró, rózsaszínes virágai már lombfakadás előtt megjelennek, általában kora tavasszal. Elhagytuk az ösvényt, és egy meredek oldalon a Mikesi házak mögött húzódó völgybe ereszkedtünk, innen még átmásztuk a szemben levő erdős dombot, és beereszkedtünk az Őzek völgyébe. Most már a megszokott úton haladunk a tisztásig. Közben az ég is kitisztult, melegen sütött a nap.
A tisztáson befejezetlen faépítmény áll a régi erdészház helyén, a patak két ága által közrefogott teraszon, az erdő alatt. Az elhagyott faépület mellett asztal, pad és tűzhely, itt tartunk ebédszünetet, egyesek szalonnát sütöttek. Elsétáltunk a patakig, megcsodáltuk a gömbköveket. Még kora tavasz van, minden kopár és színtelen. Pár hét múlva az erdő kizöldül, a tisztást tarka mezei virágok borítják el. A völgy egyik nevezetessége a pázsitliliom, mely nemcsak nálunk, hanem egész Európában ritka. Talán jobban kellene védeni az itt lévő különleges növényeket és kőzeteket.
„A Malomvölgy közel 500 páfrány- és virágos növényfajával hozzájárul Kolozsvár környékének rendkívül gazdag, 1654 fajt számláló flórájának különleges, ritka növényekkel való gyarapításához. ... A bükkösök gyepszint­je rejteget olyan fajokat is, amelyek az Erdélyi-szigethegység 1000 m feletti bükköseiben és fenyvesei­­ben élnek és Kolozsvár környékén nagyon ritkák, vagy kizárólagosan csak itt a Malomvölgyben fordulnak elő. ... Helyenként a bükkösök alatt és a Malomvölgy felső harmadának, az Őzek völgyének patakmenti sík vagy enyhe lejtésű térségeit rendkívül érdekes – több jégkori reliktumot őrző – terjedelmes mocsarak tarkítják. ... Ezek a mocsarak biztosítottak menedéket és megfelelő létfeltételeket a Malomvölgy ritka kincseinek, jégkori reliktumainak. Ilyenek a két csáté faj mellett a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), a gyásztárnics (Swertia perennis), a pázsitliliom (Tofieldia calyculata), a szibériai pompás zörgőfű (Crepis sibirica) és az orchideák közül a mocsári hagymaburok (Liparis loeseli).” (Csűrös István és Csűrös László: A kolozsvári Malomvölgy növényvilágáról, Erdélyi Gyopár 1995/4.).
Az idő gyorsan telik, nyugat felől sötét esőfelhők gyülekeznek, csomagolunk és indulunk a Feleki-tető felé vezető úton. Elered az eső, hideg szél indul, már nem is eső, hanem apró jégdarabok, dara esik, kopog az esőköpenyeken míg áthaladunk a legelőn. Sáros erdei úton ereszkedünk a Bükki telepre a szemerkélő esőben, onnan a Páter-úton érkezünk a Monostorra.
A Feleki-tetőn a lefutó vizektől el nem hordott homokrétegek mélyében talán ma is képződnek homokkőgömbök. A gömbköveket szívesen használják lakások díszítésre, házakat vagy kerteket burkoló homokkőlapokként, ezért számuk sajnos évről évre csökken.

Pál Gyöngyi