CÍMLAP
Az idei május mintha csupa fagyosszentből állt volna. A hónap első napjait leszámítva szinte naponta esett, sőt még havazott is, ami igazán ritka májusban, lefagytak a kivirágzott gyümölcsfák, áradások voltak országszerte. Legszomorúbb esemény a parajdi sóbánya pusztulása, ettől hangos a sajtó hetek óta. Ilyen előzmények után aggódva vártuk a május 25-ei kirándulásunkat, amikor is a Bihar megyei Királyerdőbe készültünk, a Farcu-kristálybarlangba és a Fehérkő-sziklaszorosba. Ehhez képest szélcsendes, hol borús, hol derűs, kicsit hűvös, de esőmentes időt kaptunk az égiektől, ideális kiránduló idő!
KOVÁCS D. ZSUZSA
Először a vadregényes szurdokvölgybe mentünk, hogy legalább ezt járjuk be szárazon a délutánra beígért eső előtt. A Fehérkői-szurdokvölgy vagy Fehérkői-szoros a Királyerdő-hegységben, a biharrósai medence felső részében található. Helyileg Biharrósa, a kristálybarlang és az Albioara-völgy sziklaszurdoka háromszögének közepén fekszik. A Fehérkői-szurdokvölgy természetvédelmi terület. Maga a szoros alig két kilométer, de nagyon változatos képet mutat, több kisebb-nagyobb barlang bújik meg a hatalmas, függőleges sziklafalak és különleges sziklaképződmények között, számos karsztforrás és víznyelő is található itt. A szorosban való haladás során többször át kell kelni a szurdokban csordogáló, azaz most inkább hömpölygő, medréből néha kilépő patakon, amit kiépített kis fahidak biztosítanak. Kirándulásunk során egy körutat jártunk be, a patak mentén indultunk be a szorosba, majd a szoros végéhez közeledve a sziklafal tetejére vezető turistaúton haladva értünk el előbb egy természetes, majd egy kiépített kilátót, mindkettőről nagyszerűen belátható ez a csodálatos, vadregényes szoros.
A Fehérkő-szurdokvölgyben működik egy via ferrata útvonal, amit a turisták megfelelő felszereléssel, saját felelősségre használhatnak. Egy kis csoport éppen akkor indult a nagy kalandra, volt szerencsénk látni őket falmászás közben és a sziklafal tetején is.
A Rosia-patak szurdokvölgyének számtalan barlangja közül a legszebbet látogattuk meg, a Farcu-kristálybarlangot, amely az egykor itt működő bauxitbányában rejtőzött, senki sem tudott róla. 1987-ben egy robbantás során fedezték fel. Jó néhány évbe telt, amíg kiépítették, látogathatóvá tették. A legújabb technológiával berendezett és kivilágított kristálybarlang 2012. augusztus 18-án nyitotta meg kapuit. Azóta látogatók ezreit kápráztatták el a csodálatos színekben pompázó, csillogó kalcitkristályok, amelyek a mennyezetről és az oldalfalakról csüngnek alá. Úgy érzi magát itt az ember, mintha egy ékszerdoboz belsejébe került volna. Nem tudunk betelni a csodálatos látvánnyal, mindent le akarunk fényképezni, de sajnos a fényképek nem tudják visszaadni azt a sok gyönyörűséget, amit a saját szemünkkel láthatunk, legfeljebb emlékeztetnek rá.
Június 7-re viszont, amikor a Szolcsvai-búvópatakhoz kirándultunk, végre megérkezett a kánikula. Nem bántuk, mert annyit fagyoskodtunk májusban, hogy most már jól esett a meleg, még akkor is, ha kicsit hirtelen is jött. Kirándulásunk során a Torockói-hegységben barangoltunk. Ez a hegység nem a nagy magasságokkal, hanem a táj változatosságával kecsegteti a túrázókat. A látványosságot a hegység geológiai változatossága nyújtja. A folyóvizek vájta mély szorosok, a hatalmas mészkősziklák, kisebb-nagyobb völgyek, barlangok, látványos karsztjelenségek, pompás kilátást nyújtó ormok, lelket nyugtató, virágokkal teli havasi legelők vonzó célpontot jelentenek a turisták számára. Ezen a kirándulásunkon a Szolcsvai-búvópatak föld feletti részeit látogattuk meg. A búvópatak azt jelenti, hogy a patak egy helyen eltűnik, elbújik a föld alá, és máshol előbukkan. A Szolcsvai-búvópatak esetében három patak vize, a Szárazvölgy-, a Poieni- és a Ponor-pataké tűnik el a hegy gyomrában, hogy onnan előbújva Szolcsva-patak néven folytassa útját.
Túránk az Aranyos völgyéből indult Alsószolcsvától, ahol egy lengőhídon keltünk át a folyó túlsó partjára. Innen a kék kereszt turistajelzést követve kb. öt km után érkeztünk meg a kifolyáshoz, azaz a Szolcsvai-búvópatak barlangjához (Peștera Huda lui Papară). A barlang szája négy méter széles, 35 méter magas, kissé elferdült, hatalmas gótikus kapura emlékeztető nyílás, felette még 50–60 m magas sziklafal emelkedik. Félelmetes benyomást tesz a látogatóra a komor hangulatot árasztó, hatalmas szürke sziklafal, az uralkodó félhomály és a barlangszájon át kiáramló hideg levegő. A barlangkijárat szinte egész szélességét kitölti a sziklaomladékok közt zúgó patak. Hatalmas köveken bukdácsolva közelíthető csak meg kissé a kiömlés, fotózás céljából bemenni a barlangba szigorúan tilos.
A barlangkijárattól (tszf. 550 m) keskeny gyalogösvényen folytattuk utunkat folyamatosan emelkedve a 800 m magasságban található nyeregig, a kereszthez. Innen már könnyűszerrel megközelíthető a kilátó, ahonnan a Poieni-patak 70–80 m magas vízesése (Cascada Vânătările Ponorului) látható. Ez volt túránk leglátványosabb része. A befolyás vidéke sem sokkal barátságosabb a már előzőleg látott kifolyás vidékénél. A szürkéskék színű sziklafalról lezúduló Poieni-patak vizét a sziklafal aljában nyeli el a barlang, akárcsak a Szárazvölgy- és a Ponor-patak vizét, majd együtt folytatják útjukat a hatalmas földalatti barlangban a kiömlésig.
Kirándulásunk változatos helyeken vezetett, a kiömlés és a befolyás komorságát, illetve borzongató hűvösségét oldotta a madárdalos erdei séta, a napfényben fürdő vadvirágos rét, a csodálatos panoráma és csoportunk vidámsága.
