2019. augusztus 24.
Szerző: Kiss Olivér
Branea Róbert felelős szervezőnek és csapatának köszönhetően idén az eddigi legváltozatosabb teljesítménytúrán lehetett részt venni: fizikai erőnlét, gyakorlat és a teljesítménytúra előtti edzés alapján 11, 17, 19, 22, 24, 27, 53 és 59 kilométer közül lehetett válogatni. Természetesen idén is volt kerékpáros verziója is a teljesítménytúrának, ez esetben 62, 53, 36, 33, 28, 25 és 18 kilométeres táv között választhattak az érdeklődök. A szervezőktől utólag megtudtuk: idén összesen 191 résztvevő nevezett be a teljesítménytúrákra, ebből 118 férfi és 73 nő. A legfiatalabb a 3 éves Fodor Viola, a legtapasztaltabb pedig a 66 éves Boér Imre György volt. Csapatunknak a 27 kilométeres gyalogos változatra esett a választása. Röviddel kilenc óra után indultunk a sztánai vasútállomásról. Nyoma sincs a Kalotaszegi Madonnának, Sárdy János sincs már itt, bár a vasúti közlekedés szinte ugyanúgy zajlik, mint az 1940-es években: a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötő szakaszt még mindig nem villamosították, gázolajat használó mozdonyok által húzott szerelvények pöfékelnek továbbra is végig, szennyezve az egyébként tiszta levegőt.
Friss víz a palackokba
Hímző nénik: há maguk hová mennek?
Innen már kőhajításnyira van Kispetri, csak egy patak által létrehozott mocsaras részen haladunk át körülményesebben, majd a templomot látjuk meg először, s reméljük, hogy mellette üzlet vagy kocsma is van – hűsöljünk picikét. Feledem a sört: lenyűgöz a magas templomtorony látványa, kérjük a bélyegzőt, de azért még benézek az Isten házába, majd megyünk is tovább az egyik ház előtt hímző helybéli nénik csodálkozására. „Hát maguk honnan indultak?” – kérdezi meglepődve, pedig általában afelől szoktak érdeklődni, hova megy az emberfia. Elmondom. Szerencsére nem a szokásos „ezek a mai fiatalok” klasszikus megjegyzést kapom válaszul, hanem elismerő szavakat. Alig három perccel később üzletbe botlunk, igazi szocreál élmény, 1989 előtti korrajz: teljesen vagy jó esetben csak félig üres polcok, amelyeken árván ül a porcukor, a dobozos só, de akad burgonyaszirom és Vegeta is. Az elárusító nő ugyanúgy csodálkozik jelenlétünkön, mint mi azon, amit látunk. A helyi gazdaság támogatása érdekében egyikünk… csipszet vásárol. Szerencsénk van, az órarend szerint az „igen változatos” árukínálattal rendelkező kereskedelmi egység csupán hétfőn, szerdán és szombaton 8–11 óra között tart nyitva…
Eltévedés, mert otthon maradt a GPS
Előkerül a ragtapasz
Zsobok előtt hosszú, az elején meredek szakasz vezet az erdőben, itt előkerül a ragtapasz is: bár Sallai Zsolt már többször szaladt vele, mégis felsérti a lábát a sportcipő. A pihenőhelyen megvárom a csapatot, Bianka lassabban halad. Tanulság: túra előtt edzeni fogunk. Zsobok rettenetesen kellemes meglepetés: a takaros házak, a villanyoszlopokra rögzített virágok szép látványt nyújtanak. Lenyűgöz a parókia gyűlésterme is, valahogy nem illik a zsíros kenyér és a lekvár a falon levő gyönyörű festményekhez, a porcelán dísztányérokhoz, a kalotaszegi varrottasokhoz. Örvendek, hogy ilyen szép helyen étkezhetem, ám kint egy asztalon is megfelelt volna.
Sebaj, jövőre másképp lesz!
A piros turistajelzésen a Riszeg-tetőről a Szentimrei-ház irányába lefele haladva a 2013-as Kós-túrán (Kolozsvár – Sztána, 52 kilométer) elhelyezett geoládám állapotát is megvizsgáljuk: jó kondiban van, várja a megtalálókat ugyanúgy, mint a Szabó Zsolt és családja tulajdonában levő Szentimrei-villa kapujánál levő. Mindkettő szervesen kapcsolódik a teljesítménytúrához, anno annak kapcsán és apropójára voltak elrejtve… A célnál nagyon vidám a hangulat: tele biciklikkel, gyerekekkel, bukósisakokkal. Szélyes Levente, a Codespring tulajdonosának fülig ér a szája: nagyon büszke a sportoló lányaira. A 10 éves Villő 25 kilométert biciklizett, a 13 éves Panni pedig 36 kilométeren át tekert. Van sör és a Szentimrei Alapítványnak (Szász Csilla és Szabó Zsolt) köszönhetően puliszka is, ám sajnos sokaknak sietniük kell, megy a vonat… Hiányérzetem van: nagyon hamar lejárt a túra, teljesítettük ugyan a szintidőt, de élményekben, kalandokban szegényebb volt, mint amikor ráérősen, sokat traccsolva és ismerkedve tettük meg a kijelölt útvonalat. Sebaj, jövőre másképp lesz!