Ismét gyerektúrát hirdettünk február 9-re, vasárnapra, hiszen amint megígértük, idén próbálunk minden hónapban legalább egy, kifejezetten családoknak szóló kirándulást szervezni. Ez alkalommal a Hója-erdő ösvényeire esett a választás, hiszen a Bükkben már többször is jártunk.

Mesés erdélyi tájakon kanyarog az ország legdrágább új megyei útja. Mesébe illő út, amely a térség jelképe, a Torockói-havasok és az Erdélyi-érchegység déli részének festői, ám eddig infrastrukturálisan elhanyagolt tájain, Nagyenyed és Abrudbánya között, a Mócvidéken húzódó hegyi út teljes egészében Fehér megyében fekszik.

Az idei tél ismét nem úgy alakult, ahogyan elképzeltük: bár január első felében néhány alkalommal örvendhettünk a havazásnak, és egy igazi hótaposó túrán is részt vehettünk, a hónap vége felé az enyhe időjárás következtében a magasabb csúcsokon is kezdett elolvadni a vékony hótakaró, a meghirdetett EKE-túrákon pedig a fehér csoda helyett agyagos sarat dagasztottunk.

Március közepén vagyunk, mondhatjuk eltelt a tél, amely enyhe volt nálunk, hó nélkül. A hegyekben, 1500 m felett azonban volt hó és hideg is, egyes helyeken még most márciusban is van. De itt, a Kolozsvár körüli dombokon csak a dértől vagy a zúzmarától voltak fehérek az erdők, amikor a hidegebb napokon lecsapódott a nedvesség a fákra.

PÁL GYÖNGYI