Tizedik alkalommal szervezte meg augusztus 17-én az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Kolozsvár 1891, a Szentimrei Alapítvány és a Művelődés Egyesület az 50, 25 és 10 km-es Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat, amelyeken ezúttal 37-en vettek részt. A túra helyszíne Kolozsvár és környékének kalotaszegi peremvidéke, valamint Kalotaszeg, mind-mind olyan helyek, amelyekhez Kós Károly ezer szállal kötődött.
Az időjárás kedvezett a teljesítménytúrázóknak, derült, napsütéses nyári idő volt, elviselhető a meleg. Mint tudjuk, a teljesítménytúra a turizmus sportosabb megnyilvánulási formája, lényege, hogy az adott távot szintidőn belül kell teljesíteni, áthaladva különböző ellenőrző pontokon, ahol pecséteket kell begyűjteni, ezzel igazolva, hogy a túrázó valóban megtette az általa vállalt útszakaszt.
A túra nemcsak teljesítmény-, hanem emléktúra is. Kós Károly (1883–1977) korának egyik legnagyobb építésze, írója és grafikusa, közéleti embere volt. Munkásságának kiemelkedő eredménye az erdélyi népi építészet feltérképezése és a magyar, román és szász jegyek ötvözésével önálló stílus létrehozása. „Nem gondoltam másra és nem tettem mást, mint szeretettel és lehető hűségesen felrajzoltam benne úgy, ahogy láttam és ahogy tudtam a kicsi kalotaszegi világot, a hegyeket és erdőket, a földet és a népet, melyet én vállaltam és amely cserében vállalt engem és amelynek mindent köszönhetek, ami bennem emberi és művészi érték” – vallotta magáról Kós Károly.
A vállalkozó kedvű kirándulók ezúttal is háromféle útvonal közül választhattak: az 50 km-es, 25 km-es és 10 km-es szakasz mind szelíd dombvidéken halad, ahol a legmagasabb pont a 745 méteres Riszeg-tető. Erdőborította dombok, füves legelők között visz az út, a völgyekben falvak, takaros házak, gyümölcsösök, fiatornyos templomtornyok, igazi kalotaszegi táj. Kós Károly szelleme, tisztelete ma is él az itt élő emberek lelkében.
A 10 km-es táv a Szentimrei-villától déli irányba indul a kalotanádasi földúton. Néhány kanyar után felkaptat a Csigadombra, majd dél felé halad az erdőben, a nyeregben az erdő szélén nyugatra fordul. A bozót szélét követve megmássza az Ordományost, rövid kapaszkodó után felér a Riszeg-tetőre.
A 25 km-es táv szintén a Szentimrei-villától indul Sztánára, majd Kispetri felé. Kispetritől egy órányira felér az Almási-várhoz, a sziklás nyeregből a gerinc déli ágának élére kaptat fel. Gyérebb, sűrűbb erdőben, végig a gerincen halad. A tetőről balra Sztána, a Csiga-domb, a Riszeg-tető, balra előre Zsobok. A szőlőskertek között ereszkedik az út Zsobokra, innen a felfelé kanyargó szerpentinen a vasúti megálló irányába folytatódik, majd a Riszeg-tető felé.
A leghosszabb útvonal, az 50 km-es túra a Szamos és Nádas vízválasztóján halad, Kolozsvárról, a Kakasos templomtól indul, felfelé a Törökvágáson, tovább a Hója-gerincen, érintve a Kismartonost, a Báthory-hegyet, a gorbói országutat, a Gyerőffy-szöktetőt, Gyerővásárhelyt, a jegenyei menedékházat és a Riszeg-tetőt. A túrán szabályszerűen jobbra erdő, balra országút, azaz a gerincutat kevés kivétellel jobb oldalról az erdő széle határolja, balra kilátás van a Szamos-völgyre. Gyalu után a Kapus patak völgyére van rálátás, majd a Körös tetői felé, valamint a Sebes-Körös forrása után a 745 m-es Riszeg-tetői hármas csomópont felé halad a túra útvonala. Az 50-es túra is a Riszeg-tető érintésével jut el a Varjúvárhoz, azaz a Riszeg-tetőtől a Kós Károly 25 és 10-es túrákkal egyező útvonalon ér a Szentimrei-villához.
A 10 km-es túrát idén 18-an, a 25 km-es túrát 16-on járták végig. A legnehezebben, az 50 km-es túrán azonban, amely 10–12 órányi megfeszített gyaloglást feltételez, csak hárman vettek részt. A tavalyi rendezvényen az 50 km-es távon mégis 18-an vettek részt, míg 2011-ben ugyancsak hárman indultak. Kiss János tizedik alkalommal járta végig ezt az utat az idén.
A túra végén a résztvevők a Szentimrei-villa udvarán elfogyasztották a fáradt túrázóknak járó hagyományos túrós puliszkát, miután Szabó Zsolt célbíró, a Szentimrei Alapítvány képviselője kiállította számukra a túra megtételét bizonyító oklevelet. Az idei túra rendezői László Györgyi, kolozsvári EKE-alelnök és Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője voltak, pontbírók Etédi József, Hints Miklós, Kosztin Erika, Szima Márton, Szőcs János, Szakács Éva, Székely Lavotta, Pál István és Pál Gyöngyi.
Pál Gyöngyi
