Aki nem tudja, hogy miről van szó, annak az 50 lehet sok, de lehet kevés is. Az ötven év szép kor, de „száz forintnak ötven a fele”, ami nyilván kevesebb, főleg a mai kevésből. Más a helyzet, ha évfordulóról van szó. Kereknek kerek ez a szám, de jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, ha tudjuk, hogy egy lapról van szó, szerény, elvben nem is önálló lapról, pedig valójában mégiscsak az. Az Erdélyről van szó, az EKE-sek egykori és mai lapjáról. Igen, a Szabadságnak csak melléklete, nem önálló lap, de mégis a miénk. Ez az egyszemélyes lap, mert Tóthpál Tamás egyedül szerkeszti, eljutott az ötvenedik példányszámhoz. Kezdetben két, később négy, most megint két oldalon. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Kolozsvár 1891 az egykori szép hagyományokat folytatva 2008 novemberében elkezdte újra megjelentetni az egyesület egykori turisztikai lapját, a régi nevén. Ezért hívják ma is ugyanúgy, mint egykori híres elődjét, Erdélynek, mert az erdélyi turizmusról, az erdélyi turistaságról szól, lelkesen, elkötelezetten. Ilyen terjedelemben és ilyen jogállásban nem lehet azt az egykorit elvárni. Tény azonban, hogy lapunk/folyóiratunk a régi hagyományt folytatja, Erdély szépségeiről szól, a mai olvasókhoz, mai vagy egykori színes élmények bemutatásával. Az egyesületünk szellemiségét képviselő Erdélyre méltán vagyunk büszkék. Ez is, mint annyi más kolozsvári EKE-kezdeményezés, önkéntes alapon valósult és valósul meg. Nem hangoskodva, dicsekedve, vásári, netán piaci módon, hanem szerényen, de tartásosan, híven hagyományainkhoz; az erdélyi magyar turistaság lapja ez. Kérem, e pár sort Önök is úgy fogadják, mint az Erdély minden egyes eddigi számát: emlékeztetőül – amely szerény kinézete ellenére is büszkeséggel tölt el bennünket, nem csak azért, mert a miénk, hanem azért is, mert nem hoz ránk szégyent. Tartásos, híven és következetesen szolgálja a hazai turizmus ügyét, pillanatra se feledkezve meg nagy elődeinkről, az EKE, valójában magyar közösségünk egykori és napjainkban történelembe hajló múltjáról. Az 50 számra büszkék vagyunk, és gratulálunk a teljesítményhez, elsősorban az egyszemélyes intézmény gazdájának, mozgatójának, Tóthpál Tamásnak, de egyben az 50 szám szerkesztésében részt vevő szorgos és lelkes munkatársainak
(Kerekes Edit, Pál Gyöngyi, Wanek Ferenc, Kovács D. Zsuzsa, Lőrinczi István), szerzői gárdájának (az előbbieken kívül, hogy csak néhányat említsek közülük: Kis János, Bozsoki Adrienn, Gottwald Márta, Vas Géza, Hints Miklós, Váradi István). Isten éltesse őket sokáig!
Vekov Károly
a kolozsvári EKE elnöke
