Zsámbék, 1868. március 15. – Kolozsvár, 1927. május
Az EKE kolozsvári osztálya ma Récsei Ede emlékére kirándulást szervez az Erzsébet-forráshoz (6 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Bagaméri Tibor.
Halálának 85. évfordulóján emlékezünk turista elődünkre, Récsei Ede tanárra, házfőnökre, ifjúsági íróra, aki nem az EKE elöljáró tisztségviselőjeként, hanem szerényen, a választmány kollektív bölcsességének összetevőjeként munkálkodott. A nagy célok mellett az EKE mindennapi apró-cseprő dolgai ügyvitelének szívós rendezésével a Récsei Edék emelték csúcsokra egyesületünket. Ugyanezt teszik ma is, legtöbb esetben névtelenek...
Récsei Ede hivatása a nevelés, a polgári értékrend közvetítése volt. „Keze nyomát mindenütt alkotások jelzik... Örökösen tervező lelke eszmékben sohasem szűkölködött. Írói készségét majdnem teljes mértékben az ífjúság szórakoztatására és nevelésére használta fel. Alkalmi költeményeivel intézetünk belső életének helyes irányú fejlődését ápolta... Tréfás kedélyével állandóan jókedvet teremtett maga körül, ötletekben gazdag mondásai sok jó órát szereztek környezetének”, jellemzi volt igazgatója, dr. Bíró Vencel. De ezt tehette az EKE berkeiben is...
Vácott tanult, 1888-ban lépett a Kegyes Tanítórendbe. Nyitrán a teológiának, majd 1891-től Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemen a latin–német szak hallgatója volt. Itteni tanulmányait 1894-ben fejezte be. 1895-től az Erdélyi Múzeum-Egyletnek rendes, majd választmányi tagja. 1903-tól a kolozsvári főgimnázium tanára, de a piarista szerzetesrend hittudományi és tanárképző intézetében, a Kalazantinumban is tanított. Rövid magyaróvári, kecskeméti, lévai és váci működése után 1908-ban Nagykárolyba helyezik, ahol tanár, házfőnök és plébános. Tevékenyen részt vett a város művelődési életében is; évtizedekig volt a nagykárolyi Kölcsey Egyesület elnöke.
Szenvedélyes utazóként majd minden európai országban megfordult, ismételten a jelentősebb művelődési központokban, de turistáskodott a kontinens legészakibb pontjáig is. A sokat utazott tanárnak – aki ifjúsági íróként is jó nevet szerzett – a tudását a lapok is felhasználták. Midőn 1924-ben végleg Kolozsvárra került – a továbbiakban a római katolikus főgimnáziumban francia, magyar és német nyelvet tanított, s a Szent József Fiúnevelő Intézet igazgatója volt –, a Jóbarát, Pásztortűz és Véndiákok Lapja állandó munkatársa volt.
Az EKE-be 1904 elején iratkozik be Hollitzer Nándor EKE-jegyző ajánlására. 1905-től az EKE választmányi tagja, de 1900-tól a Magyar Tanítók Turista Egyesületének is. A választmányi munka természetes velejáróin kívül két jelentősebb művét említjük, amelyek kapcsolódnak az EKE közművelődési célkitűzéseihez. Az Erzsébet királyné hazai turista útjai címmel 1904-ben megjelent, a Magyar Tanítók Turista Egyesülete által 200 koronával kitüntetett pályaművel az Erzsébet-emléket, A diák Jókai (1926) című ötfelvonásos életképével pedig Jókai Mór, az EKE tiszteletbeli tagjának emlékét ápoló megnyilvánulásokat gazdagította.
Munkája nem ment kárba. Az elődök kitaposott ösvényeinek hagyományaira építve az Erzsébet-emléket ma is élteti az EKE kolozsvári osztálya. Gondoljunk csak a régi EKE Erzsébet-zászlajának felkutatására, amelyet az osztály saját zászlójává fogadott, és ott lengett a tavalyi alsójárai vándortábor díszeként. A Jókai-emléknek is van folytonossága, mint a már másfél évtizede évente rendezett Jókai teljesítménytúrák sora bizonyítja.
