Havasrekettye vízeséssel, Fehér-kövekkel

Őrként magaslik Kalotaszeg fölött a Vlegyásza (Vigyázó/ Kalota-havas, 1835 m), az Erdélyi-szigethegység második legmagasabb csúcsa. 1430 méteren menedékház, Székelyjó és Sebesvár felől is megközelíthető, de az út helyenként köves, nehezen járható. Télen-nyáron látogatják, de nyáron is csak meleg ruhákkal és esőkabáttal felszerelkezve, mivel gyakori a hirtelen időváltozás, eső, havazás, vihar. Február 9-én autós kirándulásra indultunk a Vlegyásza keleti oldalában, 1000 méteres tengerszint fölötti magasságban levő Havasrekettyei-vízeséshez (Rekicelei-vízesés/Székelyjói-vízesés/Havasrekettyei fátyolos vízesés), Feischmidt János és Székely Öcsi túravezetőkkel 23-án.

A borús, ködös reggelen Bánffyhunyad felé haladtunk a nagyváradi országúton, Körös­főnél kitisztult az ég, kisütött a nap. Bánffyhunyadon balra tértünk, Nagykalotán (Călata) majd Meregyón (Margău) keresztül jutottunk Havasrekettyére (Răchiţele). A kanyargós útról többször is szép kilátás nyílt Kalotaszentkirályra, a Hármas Kősziklára, a hóborította Vlegyá­szára.
A  vízesésig Havasre­kettyéről autóút vezet, a letérőt a falu központjában nagy tábla mutatja: 5,5 km. Megállnánk egy kávéra, de vasárnap kora reggel minden zárva, hát indulunk tovább. Az út enyhén emelkedik a Stanciu-patak jobb partján, elhagyjuk az utolsó házakat, fenyők közt haladunk a patak mellett, 3 km után egy tisztáson megpillantjuk a panziókat. Innen gyalogosan folytatjuk. Az út jeges, figyelmesen lépünk, közben fotózzuk a tájat és a sziklafalakra fagyott jeges alakzatokat. Nemsokára elérjük a vízesést sziklás, erdős hegyek között. Előbb a vízesés melletti sziklafalat pillantjuk meg, amit jég borít most is, mint télen szinte mindig. Innen balra maga a vízesés, mely nincs megfagyva, de azért fenséges látványt nyújt. A három lépcsős, helyenként fátyolszerűen, másutt sugarasan leömlő zuhatag teljes magassága 30 méter, a nagyobb vízfüggöny 20. A második szakasz alján egy kb. 10 m átmérőjű vájat biztosítja a víz szétszóródását, akár egy menyasszonyi fátyol – nevezik így is. Helyi monda szerint hajdanában egy menyasszony lezuhant a sziklákról, fátyla felakadt. A lakodalmas menet megállt, mindenki sírva fakadt, így keletkezett a vízesés.
Czárán Gyula, a turistaapostol, kinek különös tehetsége volt a tájképi szépségek, természeti érdekességek felfedezésére, így jellemezte: „A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turista-világban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező, – úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye”. Czárán Gyula át is kutatta aprólékosan a környéket, majd elkészítette a csodálatos Próba körutat, mely csokorba fogta a vízesés környékének látnivalóit.
Tovább haladunk a fakitermelő úton, a vízesés fölé. Nem ajánlatos túlságosan megközelíteni, halálos balesetek is történtek itt. Ezen a részen sajnos nincs se védőkorlát, se kerítés, csak kihúzott zsineg jelzi a veszélyes szakaszt. A hegyimentők házikójánál, a padoknál-asztaloknál ebédszünetet tartunk, majd megyünk felfelé, még korán van. A Stanciu-patak völgyében 3 km-t haladva a kék ponttal jelzett turistaösvényen másfél óra alatt eljutni a vadregényes Fehér-Kövekhez (Pietrele Albe). Legmagasabb csúcsa a Visszhangos-kövek (Piatra Grăitoare), 1557 m. A Fehér-kövek a Vigyázó masszívumához tartozó, a természet által kettészelt, vakítóan fehér mészkősziklák csoportja. A túrázók 2 km hosszú sziklaperem tetején kialakított gyalogösvényről gyönyörködhetnek e különleges természeti tájban, impozáns látvány a kopár Vigyázó lábánál. Barlang is van, de csak engedéllyel látogatható. A táj csodálatos, a Fehér-kövek előtt álló fenyőket mintha odafestették volna. A Száraz-völgy elejéig jutottunk a jeges úton, onnan csodáltuk meg a Fehér-köveket, majd visszafordultunk, mert két órára terveztük a hazaindulást. Visszafelé könnyebben haladtunk, a nap megolvasztotta a jeget, nem volt olyan síkos az út. A napfény megvilágította a vízeséssel szemben tornyosodó sziklaszálat – a Sikó-toronyt, a Sasbércet (Leszpegye) bámultuk.

Pál Gyöngyi