Mély sziklaszakadékban, égbenyúló sziklafalak közt bővizű vízesés zúdul alá a mélybe a Dregán-völgy keleti oldalában, a Bocsásza sziklacsúcsa alatt. A sziklás részeken talán vipera is előfordulhat. A táj rendkívül vad, hatalmas kődarabok, kidőlt fenyők, sűrű növényzet, a lezúduló víz robaja teszi félelmetessé a Bihar-hegység egyik legpompásabb látnivalóját. A népi hagyomány Ördögmalomnak nevezi ezt a vízesést. Régebben a Biharfüreden üdülők kedvenc kirándulóhelye volt, utakkal, padokkal ellátva. Ezeknek ma már a nyomait sem találjuk.
Vasárnap, június 15-én, szép nyári időben indulunk reggel 7 órakor a Feischmidt János és Székely István szervezte mikrobuszos kirándulásra. Bánffyhunyad felé haladunk a váradi országúton, majd a Nagy-Sebes (Drăgan) patak völgyében folytatjuk utunkat. Amint elhagyjuk Nagysebes (Valea Drăganului) helységet, a völgy szűkülni kezd, egyre szebb tájakat hagyunk magunk mögött. Viságmező (Lunca Vişagului) után keményebb emelkedő vezet fel a Nagy-Sebes víztárolójához, a Floroiu erőműhöz. Az aszfaltozott út megy tovább, keresztül a gerincen, a Lankás Havas és a Bak-hát csúcs között a Jád völgyébe, Jádremetére. Mi balra térünk és áthaladunk a gáton. Leszállunk a mikrobuszról, gyalog sétálunk át, meg-megállunk pár percre széjjelnézni. Körbe fenyvesekkel borított hegyek őrzik a hatalmas vízfelületet. Előttünk a Kis-Sebes völgye, balra a Nagy-Sebesé, a háttérben a Horgas havas, mely vízválasztó a Sebes-Körös és a Fekete-Körös vízgyűjtő medencéi között. Mögöttünk a Vigyázó (Vlădeasa) zárja a körpanorámát. Kocsink átgördül a gáton, felszállunk és erdészeti úton megyünk tovább a Cserepes (Ciripa) erdészház felé. Jobb oldalon még sokáig a tó vizét látjuk. Utunk folytatása az egykori kisvasút legszebb szakasza volt – most 7 km-es hosszúságban a tó vize borítja, ennek partján haladunk. A Zerna völgyén fel lehet menni a vlegyászai menedékházig kb. 5 óra alatt. Magunk mögött hagyunk egy erdészházat és a tavat, most már a Nagy-Sebes patak jobb partján halad az út, és a gáttól számított 17 km után egy tisztás közepére érünk. Az egykor csodálatosan szép völgyet több helyen is feltúrták, kis vízierőműveket építenek, csöveket fektettek le, földhalmok, sziklatörmelékek, kivágott fák éktelenkednek mindenfelé. A kép hasonló ahhoz, ami két évvel ezelőtt a Dregán másik ágán, a Kis-Sebes (Sebişel) völgyében fogadott.
A tisztáson, ahova érkezünk, a Cserepes erdészház áll, tőle 50 méterre egy jó hideg forrás – Czárán Gyula Eszmeralda-forrása –, mely régen kedvelt pihenőhelye volt a turistáknak. Innen gyalog folytatjuk utunkat. A forrástól balra térünk egy fakitermelő úton, ahol egy kanyar után megtaláljuk a kék kereszttel jelzett utat az Ördögmalom vízesés felé. Pár évvel ezelőtt itt turistaösvény indult, melyen körülbelül 40 percet kapaszkodunk felfelé a vízesésig. Helyette most szélesebb utat találunk, valószínűleg traktorral vontathattak fákat egy újabb kitermeléstől. Egy idő után az út balra kanyarodik felfelé a hegynek, mi a kék kereszt turistajelzésen haladunk tovább, jobbra alattunk az Ördögmalom patak völgye. Innen az ösvény vad, szinte járhatatlan, sok a kidőlt fa, sziklás-köves részekkel váltakozva, át kell mászni rajtuk, figyelnünk kell minden lépésünkre, nehogy megcsússzunk. Ilyen helyen kötelező a bakancs, és sokat számít a több éves tapasztalat. A vízesés közvetlen közelében a táj mind vadabbá válik, egyre nehezebb a haladás. A lezuhanó víztömeg robaja mind erősebb, még néhány másodperc, és ott vagyunk a vízesés előtt. A látvány annyira lenyűgöz, hogy percekig mozdulatlanul, tátott szájjal állunk… Az 1283 m tengerszint feletti magasságban található kétlépcsős, 25 méteres vízesést hatalmas sziklák veszik körül magas fenyőkkel. A szűk völgy, a tornyosuló sziklák, az egészre árnyékot vető fenyőerdő hihetetlenül vad környezetet teremt. A vízesést körülvevő égbenyúló sziklafalakat Czárán Gyula Notre Dame-bástyáknak nevezte. Nem tudunk betelni a látvánnyal, rengeteg fotót készítünk, így örökítjük meg ezt a csodálatos képet, s mert fiatalok már nem vagyunk, ki tudja, eljutunk-e még ide valaha... Fejünk felett közben gyülekeznek a felhők és csepereg az eső is. Szerencsénkre, amilyen hamar jött, el is áll, nehéz lenne visszafelé az út a csúszós sziklákon. Itt mindenre fel kell készülni, percek alatt változhat az időjárás.
Elindulunk visszafelé, túljutunk sziklás-köves részeken, az eső már nem fenyeget, így ebédszünetet tartunk, majd lefelé ereszkedünk a kék kereszten. Balra tőlünk a sárga pont jelzést látjuk, bekötő út, amely a patak völgyén keresztül útelágazáshoz vezet. Itt egy ösvény, szerpentin lefelé a Cserepes erdészházhoz visz, felfelé pedig egyre meredekebben a piros háromszög és a sárga sáv jelzésen, az erdőn keresztül terjedelmes havasi platóra és gerincre, ahol a két jelzés elválik egymástól. A sárga sáv a Tolvajkő (Piatra Tâlharului) érintésével Pádisra vagy a Vigyázóra is elvezet. A piros háromszög észak felé kanyarodó jelzésén az 1792 méter magas Bocsásza (Buteasa) csúcs felé lehet eljutni. A csúcs megmászása főleg sziklás oldala és elterjedt boróka- és törpefenyőligetei miatt elég fárasztó és körülményes, de mindenképp 3-4 órát vesz igénybe az Ördögmalomtól. Maga a csúcs és a vízesés környéke olyan, mintha egy hatalmas erő feldarabolta volna a hegy egy részét, egymásra dobálva a hatalmas szikladarabokat. Az emberi képzelet természetfeletti erőknek tulajdonítja és csodálatos tündérmesével magyarázza a jelenséget. A tájhoz fűződő legendát a bihari hegyek apostola, Czárán Gyula a „Stina de Vale-i regék”-ben meséli el. Valamikor régen, még az óriások idején a szép Dragán tündér és a daliás Briţei egymásba szerettek, egy gonosz sárkány és az őt szolgáló ördögök el akarták választani őket. A hatalmas Buteasa a segítségükre siet, aláássa Briţei segítségével a várat. Nagy sziklás oldalából lebocsátott szikladarabokkal bombázta és ledöntötte a hatalmas bástyákat. Az ördögök közül alig maradt meg egy-kettő, a többit eltemették a romok. Ahol a menekülők végigrohantak, ott máig sem nőtt erdő. A fősárkány a nagy ijedtségtől kővé dermedt, ma is ott látható a beomló víztömeg szomszédságában. A víz azóta őrli a vár bástyáinak maradványait. A nagy hegyomlás megviselte a Buteasát is. A hatalmas rázkódás alatt megroskadt a jó öreg feje is, azóta két mély horpadás látható rajta. A két szerelmes pedig máig is boldogan él. Eddig a mese, a valóságról csak feltételezések vannak.
A kék kereszt jelzésen visszatérünk az erdészházhoz, ahol a mikrobusz vár és indulunk vissza Kolozsvárra, útközben néhány órára a Gergelyék hétvégi házának vendégei voltunk.
Csodálatos tájakon jártunk, jól szervezett kirándulás volt. De a kellemes nap szép emlékei mellett akarva-akaratlanul ott a fájó kérdés: mi lesz ezeknek a völgyeknek a sorsa? A Nagysebes völgyén is megjelentek az erőgépek, épülnek a törpe erőművek. Pár évvel ezelőtt még csodálatos fenyőerdők, kristálytiszta, rohanó patakok, maga az érintetlen természet volt ez a völgy. A gyűjtőtó és az erdészház közötti útszakasz mentén a völgy arculata megváltozott, feldúlt környezet és az építkezés nyomai mindenütt. Nem úgy tűnik, hogy az erőmű beilleszkedik a természetbe, a vizet szállító vezeték nyomvonalán végig követhető a durva beavatkozás, hatalmas kőtömbök, fagyökerek, rönkmaradványok jelzik az útját. A látvány olyan, mint a völgyön végighúzódó rusnya sebhely. Ez itt már nem tündérmese, ez a valóság. Vajon a környezet visszaállítására, a táj rehabilitációjára gondolt-e valaki?
Pál Gyöngyi
