A Meszes-hegység, az Erdélyi-szigethegység északkeleti elágazása, határt alkot az Erdélyi medence és a szilágysági dombvidék között. Délen a Sebes-Körös völgye választja el a Vlegyásza- (Vigyázó-) hegységtől, nyugaton a Plopis-hágó a Réz-hegységtől, magassága átlag 700 m. Többnyire sűrű tölgy- és bükkerdők borítják, de itt-ott megtalálható a fenyő is. Az erdők talaján sok gombafaj található. Állatvilágához tartozik az őz, róka, nyúl, a nyest, madárvilága is gazdag, a vörös kánya, ölyv, sas, vadgerle, erdei szalonka és a bíbic is fellelhető. Legmagasabb csúcsa a Perjei-Magura (988 m), nagyobb völgyei nincsenek, csak Zilah és Magyaregregy közt van egy hágó, melyen át az országút is halad.
Turistautakat a Meszesen keveset találunk, azokat is csak a Zilah felőli részeken. A hegység páratlan nyugalma, enyhe éghajlata, csörgedező patakok és árnyas erdei kellemes kikapcsolódást nyújtanak a gyalogtúrát kedvelők számára.
Mi, kolozsvári ekések minden évben felkeressük a Meszes-hegység nyugati részén a Cornii (921 m), Greben (970m) és a Culmea Dosu Fildului (965 m) csúcsokat. A Meszes-gerincnek ez a része jól látható már messziről, mikor Kolozsvárról Bánffyhunyad felé utazunk. Sztánát elhagyva a vonat ablakából tiszta időben szépen látható a gerinc körvonala. Túráink általában a Sebes-Körös völgye felől, Hodosfalva (Hodişu), Kissebes (Poieni) vagy a Dregán-völgyi vonatállomástól indultak. Szép, árnyas erdei ösvények, füves rétek, tavasszal rengeteg hóvirág, tőzike, évszázados, hatalmas fenyők; a csúcsokról csodálatos kilátás csábítja erre a kíváncsi természetjárókat. Jelzett utak nincsenek, sőt térképet sem találunk erről a vidékről, mivel a Kolozs és Szilágy megyék határa éppen a gerincen van, a térképeken csak egy-egy részletét találjuk a tájnak.
Ebben az évben március 30-án kirándultunk a Meszesre, a túrát Vlád Pál vezette. A reggeli vonattal indultunk Csucsára. A szokásostól eltérően egész más irányból, a börvényi sípályától indultunk a Dosu Fildului csúcsra. Börvény (Vânători) falu Csucsától kissé odébb van (5-7 km), északi irányba kell menni az Alsóegregy (Românaşi) felé vezető úton. Előbb van Börvény, utána a sípálya. A pálya a Codrii Vlasinului hotel mellett van. Vlasin a neve a kis üdülőhely alapítójának. Az üdülőhely – pár épület, szálloda, étterem – zárva volt, csak egy falkányi házőrző kutyát találunk ott. Szerencsére elég békésen fogadnak, pedig nem volt valami megnyugtató a kinézésük. A kerítés mellett vezető úton indulunk tovább, majd a sípálya szélén, aztán egy ösvényen kapaszkodunk felfelé, míg elérünk egy erdészeti utat. Egy darabig azon megyünk, majd egy felfelé induló ösvényen próbálunk felérni a főgerincre egy elég meredek emelkedőn. A gerinc egy pontján szép kilátás nyílik balra az Almási-medencére, távolban Bánffyhunyad látszik, a szép, napos időben megcsillan a napfény egy-egy háztetőn. Folytatjuk utunkat, itt már egyáltalán nem látszik ösvény, sok a kivágott fenyőkről ottmaradt ág, nehezen bukdácsolunk rajtuk keresztül, de előttünk már látszik a csúcs. Ismét ösvényen megyünk, amely erdőben halad, végül elérjük a Dosu Fildului csúcsot. Szemben a Greben lapos gerince és a Cornii-csúcs; jobbra egy mély völgy Börvény irányába. Kilátás csak nyugat felé van a fiatal nyírfák között, mögöttünk az erdő eltakarja a tájat. Nem messze innen tőzikerét található. Az idén korán tavaszodott és hamarabb kinyíltak ezek a hóvirághoz hasonló, harang alakú törékeny kis virágok. Csak elvétve láttunk egyet-egyet, máskor itt virágszőnyeg fogadott. Sajnos számuk évről évre csökken, a tőzikéknek a tömeges szedése és árusítása hozzájárul ezeknek a virágoknak pusztulásához.
Elindulunk a völgy irányába, egy szekérutat találunk, mely eleinte erdőben, majd füves legelőkön halad. Kanyarogó útvonalon a völgy jobb oldalának formáját követte. Az idő tavaszias, felhőtlen, kék égbolttal, messze el is lehet látni. Szép a kilátás a börvényi völgyre, többször megállunk fényképezni és csodáljuk a tájat. Szembe velünk a Réz-hegység. A Bihar és Szilágy megye határán húzódó hegység lapos tetői és hátai sehol sem érik el az 1000 métert. Legmagasabb csúcsai a Magura (918 m) és ezt követi az Almácska-tető (882 m). Calea Lată telep házai és a Tuszatelkére vezető út is láthatók, balra távolabb a Sebes-Körös völgye, még messzebb felette a Vigyázó még havas gerincének körvonalai rajzolódnak ki a látóhatár szélén. Az út szépen ereszkedik le a völgybe, a település templomához érünk, amely a falu egy részével a Poicu (Pajkos) patak egyik mellékvizének völgyében van. Itt már a falu házai közt haladva érjük el a Csucsára vezető műutat, onnan a csucsai állomást, 18 km utat tettünk meg 600 m szintkülönbséggel.
Pál Gyöngyi
