A Keleti-Kárpátok északnyugati felében fekvő Gutin-hegység Európa leghosszabb vulkanikus eredetű hegyláncának része. Noha legmagasabb csúcsa alig közelíti meg az 1500 métert, látványosságai miatt a térség legismertebb hegysége. A föld mélyéből feltörő és megszilárduló magma különös alakzatokat hozott létre: fogazott, pengeéles sziklákat, egyedülálló sziklatornyokat, a kráterek mélyén keletkezett tavakat. A kolozsvári EKE-sek ide látogattak el március 23-án.
Kora hajnalban indultunk Nagybánya felé. A terelőutat használva kikerültük a nagyvárosi forgalmat, és Felsőbányára értünk. Itt volt valamikor kontinensünk egyik legrégebbtől ismert jelentős aranylelőhelye. Már a rómaiak is bányásztak itt aranyat. Mátyás király idejében itt verték Európa egyik legkeresettebb aranydukátját. 1800 körül 46 bányatársaság, 344 magánbánya-telek, 11 malom és több olvasztókemence működött. Az akkori pezsgő életre már csak az épületek emlékeztetnek: a bányahivatal épülete, az 1733-ban épült barokk városháza, a Szatmári Irgalmas Nővérek volt zárdája, a kéttornyú római katolikus templom, a bányavárosokra jellemző kalmárok, mérnökök házai. Amit a kommunista rendszer még meghagyott, az utolsó években az is tönkrement. Innen tértünk le gyalogtúránk indulási pontjához, a Bódi-tóhoz.
A Bódi-tó a Feketehegy lábánál helyezkedik el, 730 m tengerszint feletti magasságban, festői környezetben. A közel 4 hektár területű tavon csónakázni, vízibiciklizni, halászni vagy akár úszni is lehet. A tavat körül lehet sétálni, biciklizni. A parton kalandpark, foci- és teniszpályák vannak, nem csoda, hogy a nagybányaiak kedvenc kirándulóhelye. Télen több sípálya várja a turistákat. A tó partján levő modern szállodában megittuk reggeli kávénkat, tudva, hogy estig nem megyünk át lakott területen.
A piros háromszög jelzésen indultunk el. Áthaladtunk a Mogoşa, majd a Şuior sípályákon. Máskor ebben az időszakban még javában síznek, de most csak foltokban volt hó, a pályán nyíltak a tavaszi virágok. Meredek, csúszós kapaszkodó következett az 1125 m magas Măgura-csúcs alatti Ökrök-tisztásig. Itt tartottuk első pihenőnket. A nemrég elolvadt hó nyomában nyíló tőzikék és sáfrányok pompás színkavalkádja fogadott. Rövid szakaszon a kék sáv jelzést követtük, ez belevezetett a piros sáv turistajelzésbe, amely a Gutin-hegység fő turista útvonala – utunk végpontjáig nem is tértünk le róla. Pár kilométer enyhe emelkedő után előtűnt a Kakastaréj csipkézett hegytömbje. Rövid, de nagyon meredek kapaszkodó következett egy sűrű fenyőerdőben. A nehezebb helyeken a mászást elősegítette a mesterségesen készített korlátos falépcső, mely még elfogadható állapotban van. Kiérve az erdőhatár fölé, a látványos Kakastaréj sziklaéle alá jutottunk. Az 1406 m magas sziklakolosszus a Gutin kráterperemének maradványa, nevét tarajszerű formájáról kapta. A Kakastaréj és környéke ma 50 hektáros geológiai rezervátum.
Miután kedvünkre kifotóztuk magunkat, a főgerincen folytattuk utunkat. Még egy sűrű borókáson kellett átküzdjük magunkat, és kiértünk a Gutin-hegység legmagasabb csúcsára, a 1433 m magas sziklás Gutin-csúcsra. Innen gyönyörű a panoráma a Széplesre, de a hófödte Radnai- és Kelemen-havasok is jól látszanak. A csúcsról délkelet felé ereszkedve az 1400 m magas Kis-Gutin csúcsot is megmásztuk. A csúcs környékén levő sziklaalakzatok a Kelemen-havasok 12 Apostolára emlékeztetnek, ezért a Kis-Gutint még Három Apostolnak is nevezik. A közeledő sötétség miatt meggyorsítottuk lépteinket, rövidesen a Neteda-hágó műútjához értünk, ahonnan beereszkedtünk Kapnikbányára. Kissé izgultunk, de a mikrobusz a megbeszélt helyen várt.
A sípálya alatti vendéglőnek mi voltunk az egyedüli vendégei. Itt beszéltük meg egy hideg sör mellett a túra élményeit, és máris terveztük a következőt.
Ambrus Tibor
