Szeptember 7-én, hajnali 3 órakor az ébresztőóra csengése ugrasztott ki meleg ágyamból. Kábultan, dideregve kezdtem öltözködni, közben még egyszer ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e a hátizsákba, majd a Tordai úti találkozó helyre indultam. 4 órakor már robogtunk is a Fogarasi-havasok felé.
A Fogarasi-havasok Románia legmagasabb hegysége, a 2500 m fölötti csúcsok fele itt található. A Déli-Kárpátok kelet felőli második hegytömbje, a névadó Fogaras várostól délre helyezkedik el. Több mint 70 km hosszú főgerince végig 2000 méternél magasabb, ebből ágaznak ki, leginkább északi irányba mellékgerincei, amelyeket gyors vizű patakok választanak el egymástól. A nagyrészt kristályos kőzetekből álló hegytömbön jól látszanak a negyedidőszaki eljegesedés nyomai. Cirkuszvölgyek, kárfülkék, függő teknővölgyek nehezítik meg a járást. A volt gleccserek aljában kristálytiszta vizű tengerszemekben tükröződnek vissza az égig érő csúcsok. Noha a Fogarasi-havasok és egyben Románia legmagasabb csúcsa a 2544 m magas Moldoveanu, ez egy déli mellékgerincen helyezkedik el, ami a történelmi Erdély területén kívül van, így Erdély legmagasabb csúcsának a 2535 m magas Negoj-csúcsot tekintjük. A kolozsvári EKE-sek egy lelkes csoportjával ennek megmászására indultunk.
A hajnali forgalomban gyorsan haladtunk. Sok időt nyertünk, hogy Szászsebes és Nagyszeben között az autópályát használhattuk. A hajnali derengésben a híres-hírhedt transzfogarasi út hajtűkanyarjait szeltük, elhaladtunk a Bâlea-vízesés mellett, és megérkeztünk gyalogtúránk indulási pontjához, a 2034 m magasan elhelyezkedő Bâlea-tóhoz.
Még nagyon korán volt. Teljes csend fogadott, az útszéli árusok se keltek még fel. Beöltöztünk túraruháinkba és a Bâlea-tó nyugati oldalán elhelyezkedő menedékháztól a piros kereszt turistajelzést követve elindultunk. Rövid, de nagyon meredek kapaszkodó után a kék sáv jelzéssel találkoztunk. Ezen haladtunk tovább a 2350 m magasságban levő Paltin-nyeregig, ahol a főgerincen végigvezető piros sáv jelzéssel találkoztunk, amelyet túránk célpontjáig fogunk követni. Az idő mostanáig velünk tartott, de hamarosan sűrű ködbe kerültünk. A felújított jelzést elég könnyen lehetett követni, de az előttünk haladó túratársunk alig látszott, vigyázni kellett, nehogy elszakadjunk egymástól. A terep mind nehezebbé vált, nyeregszorosokon haladtunk át, ahol az utat láncok, kötélsodronyok tették biztonságosabbá. Az első komoly kapaszkodó a Kis-Lajta 2390 m magas csúcsára volt. Fújni kezdett a szél, de mi a máskor oly rettegett fogarasi szélnek örültünk, mert a köd kezdett felszakadozni. Mire felértünk a Kis-Lajta csúcsra, egy más világ tárult elénk. A látóhatár kitágult, a fehér és sűrű köd helyett a havasok egész panorámája fogadott. Egy kőpárkányon két békésen legelő zergét vettünk észre, sokáig fotóztunk.
Meredek ereszkedő után a Lespezi-tóhoz érkeztünk. A 2522 m magas Lespezi-csúcs alatt elhelyezkedő tó területe 7750 négyzetméter, mélysége eléri a 12 métert, a partján sátorozni lehet, és szükség esetére egy védkunyhó is van. Rövid pihenő után innen indultunk a csúcstámadásra.
Meredek ösvényen, nagy kőtömbök között jutottunk fel a Călţun kapujába. Itt csoportunk kettévált. A bátrabbak a nehezebb és veszélyes Ördög-nyeregszoroson folytatták útjukat, a többiek a kissé hosszabb, de biztonságosabb Doamnei-nyeregszorost választották. A két út a csúcs alatt megint találkozik, és alig 15 perc múlva feljutottunk Erdély legmagasabb csúcsára, a Negojra. Csak rövid ideig gyönyörködhettünk a fenséges kilátásban, mert lassan gyülekeztek a felhők. De még jól ráláthattunk a Fogarasi-havasok hegyvonulatára és dél felé a Vidraru-víztározóra is.
Visszafelé mindenki a Doamnei-nyeregszorost választotta. A Lespezi-tó környékén szecseli, vásárhelyi, gyergyói EKE-sekkel találkoztunk, de mindenki sietett, az ég mind jobban beborult. Rövidesen megint ködben haladtunk tovább és az utolsó órában már jéghideg eső is vert bennünket.
Még világosságban leértünk a Bâlea-tóhoz. Igazi zsibvásár fogadott, autók szerteszét, az útszélen mindenféle portékát árultak csillagászati áron. Nem akartuk elrontani ezt a különleges napot, gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és a megérdemelt sört már Szeben közelében ittuk meg egy csendes kiskocsmában.
Ambrus Tibor
