CÍMLAP
Vasvári Pál 1826. július 14-én született Tiszabüdön, ma Tiszavasvári. 1849. július 6-án esett el a román felkelők fegyvereitől, Kalotaszeg legdélibb csücskében, a Funtinelli (Fântânele) határrészen, melyet ma Vasvári Havasnak nevezünk. Vasvári, eredeti nevén Fejér Pál történelemtanár, az 1848-as márciusi ifjak egyik vezéralakja, az általa toborzott Rákóczi szabadcsapat parancsnoka. Sírhelye nem elérhető, az ő, valamint a vele együtt lemészárolt több mint 400 katonájának csontjait a bélesi vízierőmű gyűjtőtavának 90 méter mélységű vize fedi. Az utóbbi két évtizedben a médiának köszönhetően sokan megismerték életútját, forradalmi-szabadságharcos tevékenységét, halálának körülményeit, életének tragikus végnapjait.
A túra résztvevőivel felkeressük azokat az emlékhelyeket, ahol végharcait vívta ez a lelkes csapat, mely Bem tábornok parancsára védte a kalotaszegi magyar falvakat a vérengző román csapatok támadásaitól. Első állomásunk a körösfői Vasvári emlékház, ahol a kiállított dokumentumok alapján nyílik rálátás hősünk és bajtársai életére és tevékenységére, valamint halálának körülményeire, de tájékozódhatunk Kalotaszeg múltjáról és jelenéről is. Ezután a kegyelet szalagjával ékesítjük a templomdomb alatti Vasvári kopjafát, majd Magyargyerőmonostor felé vesszük utunkat, ahol Vasvári a Rákóczi szabadcsapat 3. századával állomásozott és innen indult utolsó útjára. Megtekintjük Hory Farkas református lelkipásztor sírját, akivel Vasvári az együtt töltött rövid idő ellenére közeli barátságba került, és aki óva intette az ifjú vezért a havasokba való felmeneteltől.
Utunk Magyarvalkóra visz, ahol a Rákóczi szabadcsapat 2. százada állomásozott, és itt volt berendezve a csapat tábori kórháza is, s ahol megtekintjük a református cinteremben 1996-ban állított Vasvári kopjafát. Következő helyszínünk a tragikus csatatér a bélesi tónál, ahol részletesen megismerkedünk a csapatmozdulatokkal, melyet óráról órára fel tudunk idézni, majd az emlékezés és kegyelet koszorúját helyezzük a tó vizére, így fejezve ki tiszteletünket a mélyben porladók iránt. Utunkat folytatva az úgynevezett Iancu keresztnél, román források alapján és szemszögből próbáljuk megérteni a korabeli történéseket.
Utunk visszavezető szakaszán Havasnagyfalun keresztül ereszkedünk le a meredek szerpentineken, ahonnan fenséges és gyönyörű kilátás nyílik a Gyalui-havasokra, majd rövid ideig gyönyörködhetünk a tarnicai vízierőmű gátjáról nyíló panorámában. Busszal Gyalun keresztül térünk vissza a járavölgyi táborba, remélhetőleg holtfáradtan és farkaséhesen, olyan örökérvényű élményekkel a szívekben, melyeknek köszönhetően megértjük, miért kell ezt a zseniális ifjút – akinek egyetlen kincse, a becsületes élete volt – elhelyezni az őt megillető helyre, a „Történelem Pantheonjában”.
Péntek László