Több külföldi, mint hazai résztvevő az alsójárai vándortáborban

Édeset-keserűt is kapott a táborszervező kolozsvári EKE-osztály

Kolozsvár volt 1891-ben, majd 1989 után az a hely, ahol megszületett és megvalósult az EKE-gondolat, egyértelműen mi vállaltuk hát az EKE megalakulásának 120., újjáalakulásának 20. esztendejében az egyesület vándortáborának megszervezését. „Anyaszervezetként” kötelességünknek éreztünk ezt, annál inkább, hogy más EKE-oszály nem is nagyon sietett felvállalni az idei tábor szervezését. Közel ezren jöttek el a július 26. és 31. között, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul védnöksége alatt zajló, alapvetően önellátó táborozási formát kínáló rendezvényre, Alsójárára.

Célunk a táborszervezés, nem egy jubileumi tábor megszervezése volt, még ha ezt szívesen is tettük volna, tisztában voltunk ugyanis mind az anyagi, mind pedig az emberi adottságainkkal, lehetőségeinkkel. A megalapítás és az újraalakulás kettős évfordulójára a résztvevőket az általunk nyújtott emléktárgyakkal kívántuk emlékeztetni, ugyanakkor friss levéltári anyag alapján, előadás formájában mutattuk be az EKE megalakulásának körülményeit. Külön „fénypont” kívánt lenni az EKE eredeti Erzsébet-zászlójának a felvonása, melynek kicsinyített mása jelenleg a szervezetünk zászlója is.
Tavaly kora ősztől elkezdtük a táborszervezést, sorozatos gyűléseken tárgyalva meg a táborral kapcsolatos fontosabb kérdéseket, az idő haladtával elmélyítve és pontosítva azokat, a feladatfelelősökig elmenően. Már ősszel sikerült meghatározni a tábor tematikáját (elsődlegesen a Gyalui-havasok bemutatása) és a tábor helyét is. Elmondhatjuk, hogy jól választottunk. Alsójára kitűnő táborozási hely, ahol tartalék területtel is rendelkeztünk. Patak mellett, sík területen, az egykori Kemény-park megmaradt sétánya két oldalán. A falutól és üzleteitől 5–7 percre, csodálatos táj közepette táborozhattunk, és a helyi hatóságoktól minden támogatást megkaptunk azért, hogy a tábor jól működhessék.
Még az ősz folyamán megkezdődtek a túrabejárások is, amelyek tavasszal folytatódtak. Ennek köszönhetően idejében megjelenhettek a túraismertetések mind az Erdélyi Gyopárban, mind az Erdélyben, valamint honlapunkon. Ennek megvalósítása külön sikernek számított és számít ma is.
Külön ki szeretném emelni, hogy a kezdetektől a választmány leszögezte, hogy önkéntes alapon szervezzük a tábort, és munkájáért senki nem kap plusz juttatást. Ezt az elvet sikerült következetesen végigvinni, ez külön érdeme a szervezőknek és szervezetünknek. Ezt még a többletfeladatot is ellátó fiatal informatikusok is elfogadták, akik a honlap mellett ingyen vállalták a regisztrációs program elkészítését. Elmondható tehát, hogy a kolozsvári tábor szervezői, az EKE – Kolozsvár 1891 tagjai odaadásból jelesre vizsgáztak, teljes energiabedobással, szívvel-lélekkel tették a dolgukat, nagy önfeláldozással és nem kevés lemondással. Ez a 100 ember egységes csapatként tette a kötelességét, büszkék lehetünk rájuk.
A táborba több mint ezren jelentkeztek, végül 964 személy jött el, 483 nő és 481 férfi, köztük 382 EKE-tag. A táborozók átlagéletkora 42 év. A kicsik számára volt óvodás programunk is, nem beszélve a rendelkezésünkre álló gyermekjátszótérről. A legfiatalabb a 6 hónapos Soós Ilka (2011. február 11-én született), illetve az 1 éves Dali-Borond Dániel (sz. 2010. július 27.) volt. A legidősebb hölgy a 77 éves Göncfalvi Ferencné Erzsébet (sz. 1934. március 25.), a legidősebb férfi a 84 éves Balogh Péter (sz. 1927. február 11.) volt. Az idén többen voltak a magyarországiak (486), mint a hazaiak (462). Ezen kívül tucatnyinál többen érkeztek Hollandiából, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Írországból, Olaszországból és Szlovákiából, sőt egy személy Madagaszkárról. A hazaiak közül a legtöbben Kolozs megyéből érkeztek, őket követte Maros, Gyergyó, Szatmár, Udvarhely, Bihar stb. A 140 Kolozs megyei 10 százaléka tordai volt, ők látták el a túravezetői feladatokat Tordán és környékén, ezúton is köszönjük.
A túrázók száma szerdán 664 volt, csütörtökön 705, pénteken 706. A résztvevők közül legtöbben a Csukás-tó fürdő- és élménytúrát választották (188), illetve a Géczi várat (185) és a Ronki-szorost (184), de sokan jelentkeztek Túri-hasadéktól a Tordai-hasadékig terjedő útvonal bejárására (170), az Alsójára környéki gyalogtúrára (165), a Bedellőre (152) és a Béla-várához (148), illetve az Öreg-havasra (124). A hosszabb távú Járapatkó is felkeltette az érdeklődést, a Bors Mihály gyalogos emléktúrát Kolozsvártól Alsójáráig kilencen járták le, és volt biciklitúra is. Három honismereti túrát is szerveztünk, Tordára, a Fehér megyei szórványvidékre, a harmadik a Vasvári Pál emléktúra volt. Mégis, naponta több túra esetében maradt még üres hely a buszokon, néha nem is kevés!
Az esti programok közül megemlíteném többek között Wanek Ferenc megemlékező előadását Tulogdy Jánosról, Pataky József és Molnár Lajos előadását a tordai csatáról és az erdélyi honvéd sírokról, illetve Forray Ferenc előadását a járai bánya bezárásáról és következményeiről.
Nagy sikere volt a mászó­falnak, amely nemcsak a táborlakó fiatalok, főleg gyerekek tetszését nyerte el. A békés hangulat a helyiekkel nagy mértékben ennek is köszönhető. No, meg egy labdarúgó mérkőzésnek a helyi csapattal, amely volt C-ligásként nyert a tábor amatőrjeivel szemben.
Sikeres volt a szombati verseny és vetélkedő programja (partizán, kötéltánc, kecskék a hídon, kincsrablás, áfonyaetetés, méta, konzerv-staféta, palacsinta-, alma-, murok-, főttkukorica evés). Volt horgászverseny, de megfelelő számú résztvevő híján sajnos elmaradt a tájfutó verseny. Este tábortűz és tánc, táborzáráskor gazdag tombola járt a táborozóknak.
Mivel az általunk kiosztott kérdőívekre csak a táborlakók 15,15 százaléka válaszolt, ezeknek a válaszoknak nem tulajdoníthatunk reprezentatív, legfeljebb csak tájékoztató jelleget. Az ott jelzett problémák egy részét azonnal orvosolni lehetett volna, ha ezeket a résztvevők helyben jelzik, ezért tüntettük fel, első ízben a tábori füzetben a szervezésben fontosabb szerepet vállaló személyek telefonszámát. Sokan értékelték, hogy a táborhoz közel voltak az üzletek. Ugyanakkor nem kevesen vásároltak a parasztoktól (a polgármesteri hivatal meghosszabbította a vásárcsarnok működését este tízig!), más helybeliek bejöttek árulni a táborba. Akadtak méltánytalan igények is, például egyesek nehezményezték, hogy az árusok nem beszélnek magyarul, sem angolul. Volt, aki egyenesen magyar árusokat követelt, más még bőségesebb étel-ital választékot, miközben ellátottság szempontjából a helyi ábécé vetekedett egy kolozsvári élelmiszerbolttal.
Szponzorainknak hála és mindent egybevetve, még a hiányosságok ellenére is, aki akarta, az jól érezte magát, és örömünkre a táborlakók többsége ezzel a szándékkal jött a XX. országos EKE-vándortáborba.

Vekov Károly