CÍMLAP
A kalotaszegi dombvidéken, Körösfőtől 2 km-re ered a Sebes-Körös, forrása szép gránitboltívvel kiépített. Sárvásár és Bánffyhunyad után eléri a Királyerdő hegységet, Csucsánál már valódi folyónak számít, két csodálatos sziklaszoroson töri át magát Vársonkolyos és Körösrév közelében, majd nyugat félé folytatja útját Nagyvárad felé. A folyó mentén csodálatos a táj, a falvak és hegyek, a karsztvölgyek és fennsíkok, az emberek és a természet zavartalan együttélése ámulatba ejtő, bár a környező hegyek, dombok magassága alig haladja meg a 700 métert. Február 23-án a Sebes-Körösnek erre a festői vidékére kirándultunk Vlád Pál túravezetővel.
A reggeli vonattal jutottunk el Körösbánlakára (Bălnaca). Szitáló esőben kapaszkodtunk fel az alagút feletti hegygerincre, a Simon-dombra (465 m), melyet a Sebes-Körös hatalmas kanyarral megkerül. Elhagyjuk a falu házait, majd fenyves mellett követjük a nem jelzett, de jól látható ösvényt, fiatal fenyőfák és fehér törzsű nyírfák között kijutunk a tetőre. Füves legelőn vágunk át, majd ismét fenyves mellett haladva elérjük az első kilátópontot. Az eső szerencsére eláll, fehér ködfoszlányok szállnak fel a hegyekből, alattunk Vársonkolyos házai, kicsit távolabb a Révi-szoros. Sajnos, nem tiszta a kép a párás levegőtől.
Vársonkolyos környéke kikapcsolódásra, sziklamászásra, barlangászásra kitűnő. A falu első említése 1294-ből ismeretes Sunkulus alakban, amely arra utalhat, hogy akkoriban méhészettel foglalkozó és léppel kereskedő emberek (sonkolyosok) élhettek itt. Egy 1528-as adat a községet Várfalu néven említi. A 19. században a helyi lakosság megélhetését a gazdálkodás mellett a samott-tégla gyártására használt tűzálló agyag bányászata, a mészégetés és a fafeldolgozás biztosította. A 20. század második felében több bányát nyitottak a környéken, az ideköltöző bányászok számára lakótelepet építettek, most ezek az épületek elég leromlott állapotban vannak.
Folytatjuk utunkat a domb gerincén, melyet a vasúti alagút szel át. A köd kicsit felemelkedik, a Vársonkolyosi-szoros kanyargós szurdokvölgyét látjuk a következő kilátópontról. Elhagyunk egy víznyelőt (dolinát), az ösvény fokozatosan ereszkedik a Nagy Magyar-barlanghoz, bejáratát már fentről a kilátóról is megcsodáltuk. A szurdokvölgy a településtől mindössze két kilométerre kezdődik. A Sebes-Körösön több helyen is lengőhidak vezetnek át. Az első lengőhídon érhető el a Szelek-barlangjának bezárt bejárata, ide csak barlangászokkal lehet bejutni. A második híd a Méhsed-völgy (Misid) elejére visz. A harmadik, az utolsó éppen az a lengőhíd, amelyen átjutva elérünk a Magyar-barlanghoz. A szorosba vezető út az utolsó lengőhíd melletti tisztáson ér véget, innen már nem lehet tovább haladni a völgyben.
A Nagy Magyar-barlang az Erdélyi-szigethegység egyik legnagyobb szájú barlangja (magassága 27, szélessége 42 méter), közvetlenül bejárata előtt folyik a Sebes-Körös. Villanyvilágítás van és korláttal ellátott lépcsőkön járhatjuk be. Nem messze a bejárattól denevértelep. Ez a barlang az őskorban emberek lakhelyéül szolgált, ezt sok lelet igazolja: pattintott és csiszolt kőszerszámok, csontból készült szúró alkalmatosságok, néhány faoszlop, egy tetőszerkezet tartóelemei, festett kerámiadarabok. A barlang leghátsó részében temetkezési helyet tártak fel, edényeket, bronz tárgyakat, gyöngysort találtak.
A környék különben igazi barlangász paradicsom. Itt található Közép-Európa egyik leghosszabb, több mint 50 kilométeres járata, a Szelek-barlangja (Peştera Vîntului); a Kecskés-barlang (Peştera Napiştileu) a Méhsed völgye felé vezető lengőhíd végénél levő szikla bal oldalában; a Méhsed völgyében a Meszes- (Peştera de la Izvor), a Lesján- (Peştera Lesiana) és a Bíró Lajos-barlang (Peştera Moanei). Az Izbendis völgyében található az északi Királyerdő csapadékát levezető, rendkívül bővizű Győzelem-barlang (Peştera Izbîndiş). A Győzelem-forrás nem más, mint a hegyoldalban megbúvó piciny tó, az azonos nevet viselő barlang alatt. Állítólag több mint száz méter mély, egy adott ponton a tavacska – amely egy patakot is táplál – gyönyörű élénkzöld és kék színben pompázik, akár a tenger.
Rövid sétát teszünk még a vadregényes Méhsed-völgy alsó szakaszán. Az erdőkitermelő kisvasút felszámolása után visszakapta eredeti vadságát, bejárása a vízen való gyakori átkelések miatt igazi élmény. A Körös-partján folytatjuk utunkat Vársonkolyos felé, elhagyjuk a Szelek-barlangjának bejáratát is. Szemben velünk 90 m magas sziklán vadászkastély állt, romjaira épült a ma is működő menedékház, panzió.
Nemsokára elérjük Vársonkolyos házait. A település utcáit járva számtalan elhagyott, romos emlékét láthatjuk az egykor szebb napokat látott iparnak. Az állomáshoz érünk, nemsokára jön a vonatunk...
Pál Gyöngyi