CÍMLAPKolozsvár környékének legmagasabb pontja a Bükk-erdőben levő, 833 m magas Árpád-csúcs (vf. Peana). A város természetkedvelőinek amolyan klasszikus kiránduló- és pihenőhelye, ahonnan szép kilátás nyílik déli-délnyugati irányba a hegyek vonulataira, a Tordai-hasadékra, a Gyalui-havasokra, Székelykőre, több jelzett turistaúton is megközelíthető.
Az Árpád-csúcs a Feleki gerincen van, amely vízválasztó a Kis-Szamos és az Aranyos között. Ennek nyugati végződésénél, a vulkáni kúphoz hasonlító Kis- vagy Szelicsei Magura emelkedik (824 m), a gerinc keleti végén a Nagy-Csolt (722 m) található. A Feleki gerinc nyugati részén és a környező dombokon terül el Kolozsvár legnagyobb erdősége, a Bükk.
A Bükk erdő biztosítja az egyre zsúfoltabb város számára az oxigéndús friss levegőt. Barátainkkal, családunkkal, gyermekeinkkel sokat jártuk ezt az erdőt. Megszerettük árnyas ösvényeit, vadvirágos rétjeit, üdítő forrásait, az erdőben sokszor láttunk őzeket, mókusokat vagy hallgattuk a madarak csicsergését. Nem számított a nyári meleg, az eső, a hó, a fagy, minden évszaknak megtaláltuk a maga szépségét. Életünk része lett a Bükk erdő, nemcsak nekünk, de sok kolozsvárinak, aki hétvégén néhány órát vagy egy egész napot az erdő csendjében, friss levegőn akart eltölteni. Közben repültek az évek, sok minden megváltozott, a völgyek egy része beépült, sok kedves kirándulóhelyünkről kiszorított a terjeszkedő város és a közeli falvak magánterületei. A gyalogos, hátizsákos kirándulás már nem annyira kedvelt időtöltés, mint valamikor régen volt. Vagy talán mégse így van?
Július 17-én az Árpád-csúcsra indultunk. A nyár közepén vagyunk, ezen a nyáron gyakori a 30 fok feletti hőség, ezért olyan útvonalat keresünk, amelynek legnagyobb részét az erdő lombjai alatt, árnyékos ösvényeken járhatunk be. Reggel 9 órakor indulunk 18-an a román opera melletti megállóból az M16-os autóbusszal a Bükki-telepig. Innen gyalog vágunk neki a tervbe vett 16 km-es útnak. A telep házai között a megszokott úton megyünk a Sáros-bükk felé. Elhagyjuk a telep házait, a fenyves következik, a piros és kék sávval jelzett ösvényen haladunk, melyen ott vannak a kerékpárosok narancssárga jelzései is. A fenyves után szép bükkerdő következik. Ennek a résznek az érdekessége a feleki gömbkövek vagy homokkövek, nagyságuk és formájuk különböző, egyeseket beborított a moha is. Az út egyre emelkedik, elhagyjuk a Rajka (vagy Helena) forrást, megkerüljük az ösvény közepén álló hatalmas gömbkövet és kimászunk egy meredek emelkedőt. Megpihenünk egy kicsit, az út tovább emelkedik, de most már lankásabban. Balra gémeskút látszik a fák között. Elágazáshoz érünk, balra a Feleki-tetőre vezet az ösvény, a csillagvizsgáló felé, itt halad át a fehér békával jelzett tanösvény is. A piros sáv jelzés a Mikesi házakhoz vezet, ez a Jókai teljesítménytúra útvonala is a Tordai-hasadék és Torockó felé, jobbra a kék jelzés. Majláth-kút (Fântâna Bilașcu) felé halad egy szép erdei úton, később balra fordul, felfelé tart, míg eléri az Árpád-csúcsot. Ez a Bükk legrégibb turistaösvénye. A régi EKE-sek szerették a Bükk-erdőt, a turistautakat is ők alakították ki és látták el jelzésekkel. Mi a piros jelzésen megyünk még egy darabig, majd elhagyjuk a jelt, a Mikesi házak alatt jobbra térünk, a fenyves melletti ösvényen érünk ki a rádiósházhoz. Az Erdőfelekről jövő úton haladunk tovább. Elérjük a legelő szélét, még egy kis emelkedő, eljutunk egy drótkerítésig, a kerítés mellett aztán a csúcsra. Ott a jelzőtábla már jó ideje kitört, most is egy fának támasztva áll. Körbenézünk a jól ismert tájon. Az idő tiszta, szép a kilátás, dél felé a Székelykő jól kivehető, nyugat felé a Kis Magura, mögötte a távolban a Gyalui havasok látszanak. Tiszta időben, téli időszakban a Fogarasi havasokig is elláthatunk. Félórás szünetet tartunk. Sajnos a csúcs és környéke elég lehangoló látvány nyújt.
A csúcs eredeti neve Peana, az Árpád-csúcs elnevezést Merza Gyula javasolta. Az EKE egyik jelentős turistaalkotása a 15 m magas kilátótorony volt, melynek avatására 1905. május 21-én került sor. A kilátótorony az első világháborúban elpusztult. Később, a népi demokrácia éveiben is épült egy valószínűleg katonai célokat szolgáló, messziről látható magasságjelző faépítmény, akárcsak a Bükk más csúcsain is (Dumbráva, Plecska). Ezek a 80-as évek elejére elkorhadtak. A táj is megváltozott, a csúcs alatti bozótból sűrű erdő lett, mely elzárja a kilátást a Bivalyos és a Gorbó völgye felé, az Árpád-csúcs mögött a szekérútig terjedő erdőt kivágták, helyén most füves legelő van. A mostani jelzőoszlopot 2004-es útjelző akciója keretében állította az EKE, akkor az egyesületi tagok Bagaméri Tibor vezetésével mintegy 100 km-nyi jelzett utat újítottak fel a Bükkben. Néhány évvel ezelőtt, 2006 szeptemberében a Szabadság Elveszítettük az Árpád-csúcsot című cikkéből kiderült, hogy a Csürülye Községi Tanács két évvel ezelőtt az Árpád-csúcs körüli, körülbelül 4–5 hektárnyi terepet koncesszionálta legelőként. Eleinte csak egy magánterület feliratú tábla jelent meg, később fehér mésszel festették be a fák törzsét, hogy körbehatárolják a területet. 2008 nyarán már juhokat és kecskéket hoztak, és a 2009-es hagyományos újévi Árpád-csúcs túrán (Kiss János túrája) rácsok mögé zárva találtuk a csúcsot. A csúcs és környéke sajnos nincs turisztikai látványosságként nyilvántartva. 2009 februárjában az EKE spontán tüntetésével és néhány újságíró segítségével elértük, hogy a kerítést az erdő felé lebontsák, és a magassági pont szabadon maradt. Az utóbbi években a legelőn már nem voltak állatok, de valószínűleg a területet beépítik majd, víztározó tartály is készült nem messze a csúcstól.
Lefelé menet a tavaly felújított pirost kereszt jelzést választjuk, erdőben halad, levezet a szelicsei útra, ott egy forrás mellett átvág az úton és folytatódik az erdőben. Így elkerüljük, hogy a déli perzselő hőségben a Bivalyos réten menjünk keresztül. Kellemes, árnyékos erdei ösvényen folytatjuk utunkat egy elágazásig, itt elhagyjuk a piros kereszt jelzést és balra térünk a Papok-rétje felé vezető úton, majd a Cérna-forrás tisztásán tartottunk hosszabb ebédszünetet. Hazafelé a Dumbrava gerinc régi útján megyünk, a gerincen, egy-egy fán még látszik megkopva a régi jelzés (kék kereszt) nyoma. A Kerék-csárdával (Roata Făget) szemben kiérünk az erdőből és leereszkedünk a Szent János kút felől érkező aszfaltos útra, mellette kerékpáros sávot és gyalogos sávot is találunk, melyen hamarosan megérkezünk a Monostor negyedbe.
Pál Gyöngyi
A beszámoló elérhető a Szabadság weboldalán ide kattintva.