Novemberi túrák a Kolozsvár környéki dombokon

November az utolsó őszi hónap, rövidek a nappalok, hamar sötétedik. Nem hasonlít a káprázatos színekben tündöklő októberhez, elmosódnak a színek, a barna dominál. A fák lehullatják lombjukat, csak a fenyők örökzöld tűlevelei őrzik meg sötétzöld színüket. Az erdei ösvényeken az elszáradt levelek zörögnek a lépteink alatt. Az eget sokszor szürke felhők borítják, a nap sem süt már olyan fényesen, tompábbak a színek, gyakran borítja köd a tájat. De akik szeretik a természetet, azok most sem adják fel, most is elindulnak a túraösvényeken és megtalálják azt, ami vonzó az őszi tájban.

November 17-én a Kolozsvár melletti Csigadombra indulunk 9.15 órakor a M31-es autóbusszal. Bács községig, a Napolact megállóig utazunk, átmegyünk a Nádas patak hídján és a vasúttal párhuzamosan haladunk egy darabig. Elmegyünk egy bakterház mellett, majd betérünk a Bácsi-torok felé vezető útra. A házakat elhagyva elérjük a Hosszú-patak völgyét, ami egy kis szorosban folytatódik, ezt a kis szorost nevezik Bácsi-toroknak. Valamikor menedékház is működött itt, amelyet a kirándulók szívesen felkerestek, most csak egy romos épület maradt a helyén, amelyet teljesen befed a növényzet. Az elhagyott, romos ház kísérteties látványt nyújt, egyesek rémtörténeteket mesélnek róla. A Bácsi-torokban haladó út egy részét leaszfaltozták az elmúlt évben, valószínűleg egy bekötő út készül erre Szászfenes felé. Elhagyva a szorost egy elágazáshoz érünk, itt jobbra, északnyugat felé indul egy szekérút, amely a legelőn halad keresztül a Kőszegőnek nevezett erdős rész felé. Ezeken a réteken juhokat szoktak legeltetni, jó figyelni a kutyákra. Az elágazásnál egy kis tavat is látunk, egyik oldalát nádas takarja. Tovább megyünk az úton, még egy darabig tart az aszfalt, a szucsági legelő előtt véget ér, de a munkálatokat valószínűleg folytatni fogják. Ha majd az úton elindul a kocsi forgalom, akkor a Bácsi-torok körüli erdőben új túra utakat kell keresnünk, ha gyalogolni akarunk. Hamarosan a szucsági legelőre érünk, elszórva vadalma és vadkörtefákat látunk, legtöbbjük kiöregedett, fagyönggyel van tele. Áthaladunk a legelőn, amelyet az utóbbi időben benőtt a bozót. Az erdő szélén haladunk, elérjük a Bongár-forrás feletti nyerget, amelyen a magasfeszültségű villanykábelek tartóoszlopai haladnak keresztül. A Kis-Szamos és Nádas vízválasztóján vagyunk, innen szép kilátás nyílik észak felé a szucsági legelőre, a Bácsi erdőre és a Lombra, a másik oldalon, déli irányba a Kis-Szamos völgyére, Szászfenesre, a Feleki-gerincre és Kolozsvár legnagyobb erdőjére, a Bükkre. Rövid pihenőt tartunk, majd nekiindulunk az emelkedőnek, utunk végcélja, a 615 m magas Csigadomb felé. A Csigadomb elnevezést a szászfenesi lakosok adták a magaslatnak, az ott található kövületek miatt. Az a domb egy lapos tető, alatta a Bongár-patak völgye, amelyben két karsztforrás is található, itatóhelyként szolgálva az ott legelő állatok számára. Kelet felé a Tarisznyadomb és a Szent Pál tető, nyugatra tőlünk a Bagoly sűrű nevű kiserdő, a Kismartonos tető és a Bátori-hegy látszik, alattunk egy meredek oldal a Kis-Szamos felé. A fenesi gát felett vagyunk, ahol a Kis-Szamos vize egy tavat alkot, távolban a Gyalui-havasok kéklenek. Csoportképet készítünk a magassági pontot jelző kő mellett. Itt akartunk ebédszünetet tartani, de erős szél fúj, ezért visszafordulunk és a Hója erdő szélén keresünk menedéket. Hazafelé a Szent Pál tető (533 m) felé megyünk, megállunk a Kerek-pojána (UFO-tisztásnak is nevezik) tisztásán, nevezetességét az állítólagos paranormális jelenségeknek is köszönheti. 1968-ban például egy kolozsvári amatőr fényképész egy UFO-t örökített meg, a kép a szakemberek véleménye szerint hitelesnek tűnt, de egy kiránduláson sem volt részünk semmi rendkívüli jelenségben, de Kisbács község lakói sem láttak ilyesmit. Elhaladunk a Rókadomb mellett, majd a Hajtás-völgy felett és a Kányafő úton ereszkedünk le a Donát negyedbe. A megtett út 14 km, résztvevők száma 24.

November 23-án Csorba Anikó szervez kirándulást a Leányvárhoz és az EKE-forráshoz. Az M21-es autóbusszal utazunk a szászfenesi Leányvár lakónegyedig, onnan indulunk felfelé a meredek oldalon kimászni a szászfenesi Leányvár nevű domb mindkét csúcsát. A vár csekély maradványa a Kolozsvár felőli csúcson, a Várhegyen található, amelynek magassága 547 m. A vár építésének ideje nem ismert, feltételezhetően királyi vár volt és fából épült, később püspöki tulajdonba került. A magaslatról szemmel lehetett tartani a Kis-Szamos völgyét Gyalu és Kolozsvár között. A tatárjárás alkalmával a favár elpusztult, utána kőből építették újra. A kővár az 1437-es Budai Nagy Antal vezette felkeléskor pusztult el. A vártól az ösvény tovább vezet egy kilátóig, szép kép nyílik innen a Tótfalusi-völgyre, a Feleki-gericre, a Kismagurára, a Havasbükkére és nyugat felé a hegyek vonulatára. A tótfalusi hágó felé folytatjuk utunkat , elhagyunk egy telefonjel erősítő tornyot és a Szászfenes és Kolozstótfalú közötti kopár gerincen haladunk, ezt az útvonalat a biciklisklub jelezte ki narancssárga jelzéssel egészen Szelicse falu széléig. A Tótfalu feletti gerincen, szép erdei úton haladunk tovább a falu feletti legelőkig. Itt ebédszünetet tartunk, kedvünkre még a nap is kisüt, felmelegítve a novemberi hűvös levegőt és megvilágítva az alattunk levő tájat. Rövid pihenés után felkeressük az EKE-forrást.  
De hol is van ez a forrás? A Gorbó-patak felső szakaszán levő erdőben, a szelicsei Magura (Kismagura) alatt van egy bővizű, hideg, tiszta forrás az erdő egyik elrejtett tisztásán. A forrás a kolozsvári EKE-sek egyik kedvenc kiránduló helye volt hosszú időn keresztül. A forrás majdnem 100 éves története a múlt század elejére nyúlik vissza. A vízfeltörést a Kolozsvári EKE Osztály foglalta, kiépítették és elnevezték EKE forrásnak. A rendszerváltás után, az 1991-ben újraalakult kolozsvári EKE-ben 1993-ban valóságos mozgalom indult a forrás rendbetételére. Kiépítették, emléktáblával díszítették, forrásavatást szerveztek ökumenikus Istentisztelettel. A munkálatok irányítását Tóthpál Tamás vállalta. A forrásavatás szeptember 26-án volt. Az EKE-tagok mellett részt vettek a közeli falvak (Szelicse, Tótfalu) lakói is. Sajnos a forrásfal előterét díszítő bronzlap nem sokkal az ünnepség után eltűnt. 2008 nyarán, a 15. évfordulóra újra rendbe lett téve a forrás, a szervező Szakács Éva volt, a forrásnál a munkálatokat Lőrinczi István vezette. Az utóbbi időben az EKE forrást kevesebben látogatják, ezen a túrán is 8-an veszünk részt. Egyik ok, hogy telnek az évek és nehezen ismerjük el, de ritkábban vállalunk be egy 20 km-es gyalogutat. De miért nem jönnek a fiatalabbak? Talán azért, mert a Bükk erdő már nem az a vonzó kirándulóhely, ami volt számunkra húsz évvel ezelőtt. A Gorbó-völgye magánterület és beépült, házak, kerítések, elzárt utak mindenütt, a réteken juhászkutyák támadnak a kirándulókra.
Az EKE-forrástól az erdőn keresztül a Gorbó-patak völgyébe ereszkedünk le. Igyekeznünk kell, mert hamar sötétedik, még világosban el kell érnünk a Monostor negyedet. 16.30-ra érünk a monostori végállomásra a 21 km lejárása után.

Pál Gyöngyi

 

Pál Gyöngyi
Honlapunk fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap