Izland-útikalauz egy hátizsákban: avagy Timi különleges ballagási ajándékának története

A kolozsvári EKE legutóbbi ismeretterjesztő előadásán Virág Tímea, volt Báthory líceumos diák mesélt izlandi útjáról, amely során bebizonyosodott, hogy a Gyűrűk ura vadregényes tájai minden kalandorlelkű utazó számára rengeteg meglepetést tartogat. A vulkánok és gejzírek országa habár nem tartozik az olcsó turisztikai célállomások közé, kis furfangossággal és előretervezéssel elég pénztárcabarát módon meg lehet úszni az utazást.

Timi már egy jó ideje követett olyan bloggereket, akik bejárták a szigetország ikonikus helyszíneit, így eljátszadozott a gondolattal, hogy ő is szívesen felfedezné Izland természeti kincseit és épített örökségét. Az ötlet pedig túllépve a gondolati szint határait megfoganni látszott, ugyanis Virág Péter, Timinek az apukája elhatározta, hogy ballagási ajándékként meglepi őt a vágyott utazással. Ezután beindult a gépezet, elkezdték vadászni a repülőjegyeket, hátha sikerül olcsóbban megúszniuk az utazást, de sajnos nem tudták kijátszani a rendszert, így egyedül ezt a költséget nem tudták megspórolni. A szállást és az étkezést viszont sikerült annál inkább pénztárcabarátra szabni, így konzervekkel, zacskós levessel, sátorral és katonai izolírral (a normális nem fért volna el) megrakott hátizsákkal indultak útnak, hogy szűk egy hét alatt felfedezzék Európa egyik legészakiabb országának vidékeit. Már a repülőtéren meg kellett válniuk az otthonról hozott finom kolbászoktól, szalámiktól, amiket bizonyos vámszabályozások miatt tilos bevinni az országba. Hamar kiderült az is, hogy felesleges volt étellel megtömni hátizsákjaikat, ugyanis a kempingek konyháinak polcai roskadásig voltak pakolva a kirándulók által ott hagyott alapanyagokkal. Úgy bizony, Izlandon rengeteg kemping közül lehet választani, ha valaki olcsón szeretné körbe utazni a szigetországot, ráadásként pedig akár étel nélkül is elindulhat, hiszen az utazók mindig hátra hagyják azt, amire nekik már nem volt szükségük, így a jövevényeknek is bőven jut belőle. Az ivóvíz hiányára azonban nem voltak felkészülve, ugyanis legtöbb helyen a csapból is kénes víz folyik, amit ők csak pezsgőtablettával tudtak lenyomni a torkukon.
A szűk egy hét nagyon eseménydúsra sikeredett, megcéloztak néhány közeli turisztikai desztinációt (Selfoss, Hveragerði, Eyrarbakki, Skógar, Fimmvörðuháls, Akranes), bejártak egy kanyont, megcsodálták Izland leggyönyörűbb, 62 m magas vízesését, közel merészkedtek a gőzölgő, kénes gejzírekhez, megmártóztak egy meleg vizű folyóban, miközben a parton állók vastag kabátban és sapkában dideregtek, több kempingben is megfordultak, végül pedig körbejárták a fővárost. Timi profi interaktív bemutatója pedig csak fokozta az elmondottakat, hiszen az izgalmas történetekhez vizuális, animációs elemek is társultak, na meg néhány jó időzítéssel elsütött poén. Azt is megtudtuk, hogy Izlandon a házak nagy része fémlemezzel van körbevéve, ezzel megvédve az épületet az időjárás viszontagságaitól, és tucatnyi melegházat láttak, amelyeket nem a napsütés, hanem a forró altalajforrások tartanak melegen. Tanúi lehettek egy interaktív biológia órának, amikor is a gyerekek gumicsizmában, kis hálókkal tanulmányoztak a horogra akadt vízi élőlényeket és megelégedéssel konstatálták, hogy az iskola épülete előtt rengeteg bicikli parkol. Megtekintették Reykjavik legmagasabb templomát, ami egy vulkánhoz hasonlít, jelképezve ezzel a helyiek identitását, ellátogattak az éjszaki fény múzeumba, ahol különböző hiedelemvilággal találkozhattak, és a szaunázást is kipróbálták. Megtudták, hogy Izlandon sem mikulás, sem angyal nem jár a gyerekekhez, helyettük 13 trolljuk van, akik december közepétől minden nap meglátogatják őket, és ha jók ajándékot hagynak nekik, ha pedig rosszak, krumplit. Végül pedig Timi átadott egy csokorra való jó tanácsot, amit neki sem ártott volna tudnia indulás előtt. Például, hogy a hálózati lefedettség habár mindenhol tökéletes, mobilnetre nem nagyon lehet számítani, így érdemes offline térképekkel és szótárakkal útnak indulni. A fővárosban megéri Reykjavik jegyet váltani, amellyel nemcsak a tömegközlekedést lehet használni, hanem múzeumokat is ingyen lehet látogatni. Akik viszont főként a múzeumokért rajonganak, azok inkább a nyári szezonban látogassanak Izlandra, mert szeptemberben náluk már beköszönt a téli szezon, és a legtöbb múzeum nem látogatható. Euróval megtömött zsebbel nem érdemes elindulni, mert sehol nem fogadják el, bankkártyával viszont megéri fizetni. Záróakkordként azt is megtudtuk, hogy Európában itt mondták ki először a kereszténységet, az izlandiak többsége kerékpárral közlekedik, nagy közös nemzeti tevékenységük a szaunázás, mindent szelektíven gyűjtenek és az iskolamúzeumuk úgy néz ki, mint nálunk a valóság.

Kismihály Boglárka

A beszámoló elérhető a Szabadság weboldalán ide kattintva.

 

 

Honlapunk fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap