Vársonkolyosi-szoros és a Nagy Magyar-barlang

Egyik legkedveltebb kirándulóhelyünk a Sebes-Körös völgye. A Sebes-Körös forrása Körösfő közelében van a kalotaszegi dombvidéken, innen indul hosszú útjára (207 km), Sárvásár és Bánffyhunyad után eléri a Király-erdő hegységet, Csucsánál már valódi folyónak számít, két csodálatos sziklaszoroson töri át magát Vársonkolyosnál és Körösrévnél, nyugat felé folytatja útját Nagyváradnak, majd Magyarország területén folyik tovább, összefut a Kettős-Körössel és alkotja a Hármas-Köröst. A folyó mentén csodálatos a táj, a falvak és hegyek, a karsztvölgyek és fennsíkok, bár a környező hegyek, dombok alig haladják meg a 700 m magasságot.

Gyalogtúra perzselő nyári napon

Június 15-én a Sebes-Körös festői vidékére kirándultunk, a reggeli vonattal utaztunk Körösbánlakáig (Bălnaca). Innen kapaszkodtunk fel az alagút feletti hegygerincre, a Simon-dombra (465 m), melyet a Sebes-Körös hatalmas kanyart leírva megkerül. Elhagytuk a falu házait, majd egy fenyves mellett követtük a nem jelzett, de jól látható ösvényt, a fiatal fenyőfák és fehér törzsű nyírfák között jutottunk fel a tetőre. Meleg, mondhatni forró nyári nap volt, perzseltek a nap sugarai. Túl meleg egy gyalogtúrához, de nem számítottunk arra, hogy június közepén ennyire meleg lesz. A túra nem volt hosszú, de szép útvonalon haladt, reméltük, hogy lent a völgyben kellemes árnyékban hűsölhetünk a Sebes-Körös partján. Átvágtunk egy füves legelőn, onnan már szépen belátszott a Vársonkolyosi szoros, vagy ahogy még nevezik, a Körös-kanyar, majd ismét fenyves mellett haladtunk el. Elértük az első kilátópontot, ahonnan Vársonkolyos és a Révi-szoros látható.

Vársonkolyos első említése 1294-ből ismeretes Sunkulus alakban, amely arra utalhat, hogy akkoriban méhészettel foglalkozó és léppel kereskedő emberek (sonkolyosok) élhettek itt. Egy 1528-as adat a községet Várfalu néven említi. A 19. században a helyi lakosság a gazdálkodás mellett a samott-tégla gyártására használt tűzálló agyagot bányászott. A 20. század második felében több bányát nyitottak a környéken, az ideköltöző bányászok számára lakótelepet építettek, most ezek az épületek elég leromlott állapotban vannak. Vársonkolyos környéke alkalmas kikapcsolódásra, sziklamászásra, barlangászásra és raftingozásra, ezért az utóbbi években sokan látogatják.

Folytattuk utunkat a domb gerincén, melyet a vasúti alagút szelt át, a Vársonkolyosi-szoros kanyargós szurdokvölgyét és a Méhsed (Misid) völgyét láttuk a következő kilátópontról. Elhagytunk egy víznyelőt (dolinát), az ösvény fokozatosan ereszkedett le a Nagy Magyar-barlanghoz, amely mellett menedékház is áll.

A szurdokvölgy és barlangjai

A barlang a Vársonkolyosi-szorosban van, közel ahhoz a helyhez, ahol a Méhsed (Misid) patak a Sebes-Körösbe torkollik. A Nagy Magyar-barlang bejáratát már fentről a kilátóról is megcsodáltunk. Lent a völgyben a Sebes-Körös partján a fák alatt padokat és asztalokat találtunk, itt a kellemes árnyékban megpihentünk, hűsölhettünk és elfogyaszthattuk útravalónkat, majd meglátogattuk a Nagy Magyar-barlangot, amelyhez lengőhíd vezet. Az Erdélyi-szigethegység egyik legnagyobb bejáratú barlangja (magassága 27, szélessége 42 méter), közvetlenül a bejárata előtt folyik a Sebes-Körös. Csak kísérővel látogatható, nyári időszakban egész héten és hétvégén nyitva van a látogatók számára. A barlang, akárcsak a Zichy barlang, turistaidényben előjegyzés nélkül látogatható idegenvezető irányításával. Villanyvilágítás van és korláttal ellátott lépcsőkön járhattuk be, lengőhídon csoportokban lehet bemenni kísérővel, a látogatás ideje egy csoportnak kb. 20 perc. Nem messze a bejárattól denevértelepet láttunk. Ez a barlang az őskorban emberek lakhelyéül szolgált. Sok leletet találtak itt: pattintott és csiszolt kőszerszámokat, csontból készült szúró alkalmatosságokat és festett kerámiadarabokat. A barlang leghátsó részében temetkezési helyet tártak fel, ahol edényeket, bronz tárgyakat és gyöngysort találtak.

A szurdokvölgy a településtől mindössze két kilométerre kezdődik. A Sebes-Körösön több helyen is lengőhidak vezetnek át. A szorosba vezető út a lengőhíd melletti tisztáson ér véget, innen már nem lehet tovább haladni, csak ha átgázolunk a vizen. Visszafelé, Vársonkolyos felé haladva a völgyben még két lengőhíd látható, a következő híd a Méhsed (Misid) völgy elejére visz. A vadregényes Méhsed (Misid) völgy az egykori erdőkiterrmelő kisvasút felszámolása után visszakapta eredeti vadságát, bejárása a vízen való gyakori átkelések miatt igazi élményt jelent. A harmadik lengőhíd a Szelek barlangjának bezárt bejáratához vezet, de oda csak barlangászokkal lehet bejutni. A Szelek barlangja Közép-Európa egyik leghosszabb barlangja. A helybéliek már régebbről tudtak a barlang bejáratáról, a „Szelek odújáról”, de a bejárat annyira szűk volt, hogy még egy gyerek sem fért volna be. A lyukból kiáramló erős szél tűnt fel a helyi juhászoknak, akik nagy melegben oda húzódtak hűsölni. A barlangot Bagaméri Béla fedezte fel 1957. április 7-én, aki egy helyi bányász útmutatására felkereste a Szelek odúját és kitágította a bejáratot. Amikor leérkezett, rájött, hogy a sziklahasadékból kiáramló erős léghuzat egy valóban nagy és összefüggő barlangrendszert jelez. A Szelek barlangjának feltárása sok évet vett igénybe.

A Körös partján folytattuk utunkat Vársonkolyos felé, elhagytuk a Szelek barlangjának bejáratát, szemben velünk egy 90 m magas sziklán valamikor vadászkastélyt volt, ennek romjaira épült a ma is működő menedékház, panzió. Nemsokára elértük Sonkolyos házait. A település utcáit járva számtalan elhagyott, romos emlékét láthattuk az egykor szebb napokat látott iparnak. Az állomáshoz értünk, nemsokára jött a vonatunk és egy kellemes nap szép élményeivel tértünk haza Kolozsvárra.

Amit még látni kell, ha erre járunk

A környék számos más látnivalót is rejteget és több turistaútvonalon elindulhatunk felfedezni a hegység és a szurdokvölgy szépségeit. Említésre méltó még a környéken a Kecskés-barlang (Peştera Napiştileu) a Méhsed völgye felé vezető lengőhíd végénél levő szikla bal oldalában. A Méhsed völgyében van a Lesján- (Peştera Lesiana) és a Bíró Lajos-barlang (Peştera Moanei). Az Izbendis völgyében található az északi Király-erdő csapadékát levezető Győzelem-barlang (Peştera Izbîndiş). A Győzelem-forrás nem más, mint a hegyoldalban megbúvó piciny tó, az azonos nevet viselő barlang alatt. Állítólag több mint száz méter mély egy adott ponton a tavacska – amely egy patakot is táplál –, gyönyörű élénkzöld és kék színben pompázik, akár a tenger. De mindezek megtekintése nem fért bele egy egynapos kirándulásba. Ha nem ismerjük pontosan az útvonalakat, kérhetünk segítséget vagy eligazítást a Nagy Magyar-barlanggal szemközti információs központban, ahol tavasztól az ősz beálltáig a hegyimentők is szolgálatot teljesítenek.

Pál Gyöngyi

A túrabeszámoló elérhető a Szabadság weboldalán ide kattintva.

 

Pál Gyöngyi
Honlapunk fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap