Itt az év vége, a hagyományos évzáró kirándulásokon már érződik a közeledő ünnepek hangulata. Több mint 20 éve Szilágyi András megszervezi a borforraló túrát a Bácsi torok egyik tisztásán. December 13-án, reggel 9 órakor indultunk a Törökvágás tetejéről a Bácsi torok felé 12-en Szilágyi András túravezetővel, Márton Erzsikével több mint 40-en jöttek a 31-es autóbusszal Kisbácsig, ők 10 órakor indultak. A Hója erdő fái közt sűrű köd fogadott, az utak sárosak az esőzésektől, a bakancsokra és gumicsizmákra tapadó sár megsokszorozta a cipőnk súlyát. A köd nem szállt fel délben sem, sőt még sűrűbb lett. Nehéz volt tüzet gyújtani a sok eső után. Végül csak sikerült és felkerült az üst a borral. A tűz mellett, a parázson szalonnát és kolbászt sütöttünk, aki nem, az az otthonról hozott szendvicsét fogyasztotta el. A zord hideg idő ellenére kellemes a hangulat, közben felforrt a bor és megjött a nótázó kedv is. Az idő kellemesen telt, de déli 2 óra körül már készülődtünk haza, a tüzet eloltottuk és szemetet sem hagytunk magunk után. A téli napok rövidek, hamar sötétedik, egyesek a Hajtás-völgy és a Donáth út felé indultak hazafelé, mások a Bácsi-torkon keresztül, az autóbusz megállóhoz.
December 14-én reggel mikrobusszal mentünk a szintén hagyományossá vált enyedi borkostolóval összekötött Kőköz szorosi kirándulásra. A túrát Vlád Pál vezette. Szokás szerint a Flip előtt találkoztunk 8 órakor, 22–en gyűlünk össze, mindenki pontosan ott volt.
Tordaszentlászló irányába indultunk, Borrévnél letérünk Torockó felé. Megálltunk egy falu központjában, megcsodáltuk a fehérre meszelt, lenyűgöző szépségű, jellegzetes házakat, a csorgót, melynek vize csillogott a reggeli napsütésben, visszatükrözve a környező házak képét és a kék eget. Torockóról a 12 km-re levő Kőköz szorosba mentünk. A szoros több mint 2 km hosszú, a Torockó-Nagyenyed közötti országút itt 250 méter magasságú, sima felületű sziklafalak között vezet. A sziklaszoros egyik oldalán egy évek óta építés alatt álló, várkastély kinézetű épület áll, amelyben hotel és vendéglő működik. Elindultunk a piros pont jelzésen, az épülettől déli irányba az információs táblákkal ellátott tanösvényen, az út fokozatosan emelkedett, több kilátópontot érintünk, amelyekről ragyogó napfényben és teljes pompájában csodálhattuk a szoros meredek sziklafalait. Enyed felé a völgyet vastag felhőréteg takarta, mint egy óriási hófehér tenger. Időnk még bőven maradt, ezért felmentünk Nyírmező falutól az Inzel patak völgyén a Butánkő (1056 m) alá, itt kocsink leparkolt egy vízesés közelében, a Drăgoiu-patak völgyében. A Kőköz szorosi napfényes őszutó után, itt már a bedellői tél fogadott és 8-10 cm-es hó. Nekivágtunk egy meredek oldalnak, egy nyeregbe jutottunk, ahonnan a Butánkő kettős csúcsa megközelíthető, egy kőkereszt után a csúcs előtti tisztásra jutottunk. Itt rendkívüli kép fogadott, a nap megvilágította a torockói völgyet és a Székelykő sziklatömbjét. A látvány lenyűgöző volt. A Bedellő felett komor hófelhők gyülekeztek. Elindultunk lefelé a havas, csúszós hegyoldalon, szembe velünk a Pilis (1250 m) piramis alakú csúcsa magaslott ki a havas csúcsok közül. Visszatértünk a mikrobuszhoz és indultunk Nagyenyedre, ahol enyedi bort vásároltunk az ünnepekre.
